Egy kisebb baráti társasággal indultunk pénteken Ferihegyről Lutonba, majd onnan busszal Birminghambe.

Az utazás jó hangulatban telt, beszélgettünk a közelmúlt eseményeiről, Angliáról, vendéglátóinkról és az előttünk álló hétvégéről..
Birminghamben már vártak vendéglátóink, Mark és Liza, ahogy leszálltunk a buszról rövid üdvözlés után elfuvaroztak minket a szállásunkra, ahol szobáink elfoglalása után már indultunk is vacsorázni.
Birmingham azon része amit éjjel láttunk gyönyörű, meg is beszéltük, hogy ezt nappal is mindenképp meg kell néznünk.

Mivel elég későre járt működő konyhát csak egy gyorsétteremben találtunk, innen egy éjszakai szórakozó helyre mentünk ahol ittunk egy sört, majd visszatértünk a szállásunkra. Útközben a város szépségét alaposan elrontotta a lakosság látványa, néha Afrikában, néha közép Ázsiában éreztük magunk, fehér férfit szinte alig láttunk, ellenben lengén öltözött európai lányok voltak bőven, itthon minden bizonnyal nem dicsekszenek a valódi foglalkozásukkal... 
Reggel egy kiadós svédasztalos reggeli után Macival összekaptuk magunk és tettük egy rövid sétát a csatorna parton.

Útközben az előző napi terror támadás miatt mindenhol rendőröket és biztonsági őröket láttunk. Fokozott ellenőrzés, táska vizit csak a szórakozóhelyeken és középületekben volt.
A rövid séta után útnak indultunk az idei Ian Stuart emlékkoncert helyszínére ahova a BH West Midland divizió aktivistái vittek minket kocsikkal. Útközben főként a tájban gyönyörködtem, áthaladtunk Nottinghamshire-en, Robin Hood otthonán (a Sherwoodi erdőt nem láttuk). 

A koncert nagyon jó volt, arról majd részletesen a BHH blogon olvashattok.
Koncert végén visszavittek minket a szállásunkra. Másnap korán, nem túl kipihenten keltünk. Rövid pakolás után, már jöttek értünk vendéglátóink és vittek a buszunkhoz. Lutonban az a szomorú hír fogadott, hogy a repülőnk késik, a várakozást evéssel, a maradék apró elköltésével és nézelődéssel töltöttük. Végül egy óra késéssel felszállt a gépünk.

Megkésve, fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza.

Schönauer Péter (Söci) temetése

A temetésre a rokonokon, barátokon, ismerősökön és az óbudai rögbi csapat tagjain kívűl mintegy 300 skinhead ment el.

Huligán együttes

A kép az egyik próbájukon készült a '90-es évek elején, Nagykőrösön a zeneiskolában.
Nevüket az első feldolgozás számuk után kapták, Störkraft - Hooligan, amit magyarul énekeltek.
A zenekar minden tagja tanult hangszeres zenét, ennek ellenére együtt nem vitték túl sokra. Vidéken kevés fellépési lehetőségük volt, Pesten egyszer tudtak fellépni, a szervezők akkor is alig akarták az utiköltséget kifizetni nekik (3000Ft-ot).
A feloszlás után az énekes családot alapított, a gitáros többször is próbált skinhead zenekart alapítani, melyekkel helyi sikereket ért el. A basszeros alternatív zenekarokban folytatta, a dobos több helyi rockzenekar mellett játszott ismertebb rockabilly formációban és túrnézott Amerikában ismert pop/rock zenekarral, a saxofonos az állami operába került ahol végül énekesi karriert csinált, majd a pénztelenség nyugatra űzte.

A kép Mátracserpusztán készült a '90-es évek közepén az első NIT-en.
A faluban kilencen laktak akkor. A tábor Mátracserpusztán volt, de a koncertek Mátranovákon, egy órányi gyaloglásra. Koncert után sétáltunk vissza a táborba, amikor valaki kiszúrta a faluújságot amelyhez első ránézésre 10 éve nem nyúltak. Az egyik srác meggyújtotta a Kádár portrét ami igen nagy tetszést aratott köreinkben. A zajra egy idős hölgy szólt ki a kerítésen:
- Mit ártott az az áldott jóember maguknak?
Mire egy dörmögő hang:
- Lesittelte a barátomat.

A tízéves Berni Etschenberg (balra) és egykorú barátja, Hubert Heinrichs (jobbra) 1945. május 23-án két másik fiú (14 éves Wilhelm Etschenberg és nyolcéves Viktor Etschenberg) társaságában elfogta az amerikai hadsereg. A szövetséges sajtóban, mint Wherwölfe mutatják be őket.  A tízéves Berni Etschenberget röviddel a felvétel után  lelőtték.

A '90-es évek elején a márciusi és októberi felvonulások hatalmas erő demonstrációt jelentettek.  Ilyenkor több száz skinhead vonult fel a fővárosban. Ezekre a rendezvényekre vidékről is rengeteg skinhead utazott fel.