Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Süni bajtársunk beszéde az idei nagykőrösi Hősök napi megemlékezésen:
18816830_1948165308765245_1477236971_n.jpg


"Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni"  
mondotta egykor Széchenyi István.

Kedves Bajtársak!
Nemzetünk mindig nagy becsben tartotta Hőseinket. Regőseink énekei, majd krónikásaink beszámolói idézték fel tetteiket, és sokszor még a nevüket is megörökítették. A Magyar Hősök Emlékünnepének története azonban csak az első világháborúig nyúlik vissza.
A Nagy Háború – ahogy a kortársak nevezték – nemzetünktől addig soha nem látott véráldozatot követelt. Ezért Abele Ferenc vezérkari őrnagy 1915-ben javaslatot tett egy olyan törvény megalkotására, amely előírja, hogy minden település állítson egy emlékművet elesett fiaik neveivel. 1917 tavaszán Tisza István miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés elfogadta a VIII. törvénycikket "a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről". Ez a törvénycikk emléket állít mindazoknak, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó Haza védelmében. Továbbá előírta, hogy minden település anyagi erejének megfelelő, méltó emlékművön örökítse meg hősi halottainak nevét.
Az 1924. évi XIV. törvénycikk az első világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről rendelkezett, s hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé nyilvánította. Ezt az ünnepnapot – mint a Hősök Emlékünnepét – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szentelte.

A budapesti Városliget szélén, a Milleniumi Emlékmű előtt 1929. május 26-án avatták fel az első Hősök Emlékkövét. Az Andrássy út felé néző oldalára az első világháború dátumát – 1914-1918, az ellenkező oldalán pedig "Az ezeréves határokért" feliratot vésték. Az emlékmű tetején egy kardmarkolatra emlékeztető kereszt volt látható. Az emlékművet a talajszint alá süllyesztették, körülötte pázsitot ültettek. Ez a tudatosan egyszerű, mégis méltóságteljes forma, tömegsírt szimbolizált. Az avató ünnepség nagyszabású rendezvény volt. Az egész várost fellobogózták, a szertartáson részt vettek az ország vezetői és a diplomáciai testületek is. Ezen alkalmat az is különlegessé tette, hogy nemcsak a Hősök Emlékkövét avatták fel, hanem a Millenniumi Emlékmű is végleg elkészült. Így az ezer éves történelem és az első világháború központi emlékműveit egyszerre avatták.
1944 végén a Milleniumi Emlékmű bombatalálatot kapott, s a Hősök Emlékköve is súlyosan megrongálódott, majd a kommunista vezetés 1951-ben eltávolította maradványait a térről. A második Hősök Emlékköve 1956 tavaszán készült el Gebhardt Béla tervei alapján és április 4-én avatták fel. Formáját tekintve az előző emlékműhöz hasonló alkotás, bár már nem a talajba süllyesztve, hanem a földfelszín fölé, egy kis alapzatra helyezték el. A műalkotás köré kovácsoltvas kerítés került. Ezt az emlékművet is szimbolikus sírnak tekintették. Egyetlen dísze a mű tetején egy faragott babérág, valamint egy felirat volt, mely így szólt: "A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket." Ekkor is katonai tiszteletadás, koszorúzás és politikai vezetők ünnepi beszédei alkották az esemény menetét.
A Hősök Emlékköve a tér teljes felújításával kezdte meg harmadik, jelenlegi korszakát. A munkálatok 1996-2000 között zajlottak. Az új műalkotás Szilágyi András tervei alapján készült, s szorosan követte az előző példát a kovácsoltvas kerítés és a talajszint fölé emelés tekintetében. Az Emlékmű formája és egyszerű nagyszerűsége nem változott, csupán a felirat lett ismét más. Az első alkotáshoz köthetően újra csak az oldalán van felirat, az Andrássy út felé néző rövidebbik oldalon olvasható a "Hőseink emlékére" szöveg.
Üdvös lenne az első Hősök Emlékkövének formai és aktualizált tartalmi helyreállítása, pl. az "1914-1918" helyett a "Dicsőség a Hősöknek!" felirattal.
A Milleniumi Emlékmű és a Hősök Emlékköve körül kialakult teret 1932-ben Hősök terének nevezték el. Világszabadságharcunk hősi halottai emlékének megörzését 1942. április 17-én Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, majd 1942. április 25-én Bartha Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter rendelete szolgálta. Ezekben elrendelték a Világszabadságharcban elesett hősök neveinek bevésését a meglévő emlékművekbe.
dsc_5847blog.JPG
1945. május 27-én kisebb keretek között még megünnepelték a Hősök Napját, de akkor már nem volt nemzeti ünnep. Később szimbólikus tartalma miatt betíltották.
A kommunista rendszer állítólagos bukása után egyre több helyen ünnepelik a Hősök Napját. 2001-ben az országgyűlés elfogadta a LXIII. törvényt "a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről", amelyet június 19-én hirdettek ki. Az Országgyűlés kötelességének érezte, hogy tisztelettel adózzon azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért. A magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította. Kifejezte azon meggyőződését, hogy a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a Magyar Hősök Emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hősei előtt. Azonban mi nem csak az elmúlt ezredév magyar hőseire emlékezünk, hanem minden magyar hősre a történelem kezdetétől, s minden idegen ajkú harcosra, akik Magyarország és a magyar nemzet védelmében ontották vérüket, s áldozták életüket. Gondoljunk csak a törökök ellen itt harcoló keresztény seregekre, az 1848/49-ben a magyar szabadságért mellettünk küzdő Peter Giron vezette Halálfejes Légióra és a lengyel önkétesekre, vagy Világszabadságharcunk fegyvertársaira: a Wehrmacht és a Waffen SS harcosaira! Emlékük örökké bennünk él!
Kedves Bajtársak!

Széchényi szavaival kezdtem, s az Ő szavaival zárom beszédemet: "A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni" Ennek szellemében folytassátok faj- és nemzetmentő munkátokat! Kitartás!

 

Hősök napja

2017.05.28. 21:52


18818184_1873517529582177_145553194_o.jpg
Nagykőrösön megtartottuk ismét a Hősök napi megemlékezést, melyen ebben az évben én tartottam az első ünnepi gondolatok felolvasát, melyet Árpi bajtársunk írt részemre.

Ebben az évben a BHH tagjain, próbatagjain kívűl ismét jelen voltak más aktivisták, a Gárda szövetség tagjai és sokan akik csak a jelenlétükkel támogatták a megemlékezést.


Üdvözlöm az ünneplésre összegyűlt Bajtársakat!

Tavaly ugyanitt csekély létszámban bár, de hasonlóan megtartottuk megemlékezésünket a Hősök Napja alkalmából. Akkor Süni bajtársunk néhány jól eltalált rögtönzött gondolattal tette emlékezetessé azt a napot, beszédének aktualitására és átfogóságára legalább olyan jól emlékszem, mint közvetlenségére.
Magam nem vagyok a rögtönzött szavak embere, így lapra vetem gondolataimat, mik bár talán nem annyira eredetiek, mégis remélem hasonlóan közvetlenek lesznek, és szívetekhez szólnak majd.

Hősök Napja, a hősiesség napja, az emberiesség gerincének, a kiállásnak, a virtusnak, az önfeláldozásnak ünnepnapja ez.
Nekünk, kik a szélsőjobb oldalán tartva evezőnket lökjük előre nemzetünk hajóját, tudjuk:
Boldognak látszani nem elég. Nem kérünk egyre torzuló világunk tálcán kínált bóvli kincseiből, másképpen látjuk a körülöttünk zajló világrend alakulását, és ennek a pénzimádó és fajgyalázó szektarendnek rebellis, lázadó, hitetlen ellenségei és üldözöttei vagyunk.
Hiszünk a világ rendjébe már közvetlenül bele nem szóló felsőbb erő létezésében, hívják azt bárhogyan is… és csak Hőseink életútjának példája szerint kívánjuk földi életünket végigvinni.
Hőseinknek, fajunk és fajtánk hőseinek, kikről gyermekkorunk meséi szüleink hangján szóltak, kikről szívesen hallgattunk hosszasan az iskolapadokban, kiket az óta is kutatunk, és kik titkon magunk is lenni akarunk.
Legyenek bármelyik korban, egyetlen közös mindegyikükben van: Az egyéni érdekeiket bátran feláldozták közösségük, családjuk, nemzetük és istenük életéért és éltetéséért. A politika, a pénz, minden ember alkotta vívmány és fegyver képtelen önmagában erre. Csak a hősies forradalmi szemlélet, csak az önös érdek feletti győztes egyén képes rá. Ebben minden Hős közös. Seregük odafent nőttön nő, és aggódva tekint le ránk.
Idelent mindenki embernek születik. Hőssé csak nagyon kevesen válnak.
Az ördög folyton nyomunkban járva, most is sugdolózik a fülembe, eképpen: „Mi szükség erre a hősködésre? Kínálok ezer szebb dolgot a világban, terhellek ezernyi problémával, és Te mégis ezzel foglalkozol? Vesd le és dobd el hited, élj, fogyassz, és bízd rám a gondolkodást! Nézz csak körbe, mindenkit vagy lekentem vagy leterheltem már, és mindenki boldog!”
Rázd meg magad mondom, és nézz körbe! A tetemesre hízott látszatjólét szőnyege alatt egyre nagyobb a besöpört boldogtalanság és halál!
A történelem állandóan körforgó szvasztikája új fordulatot véve ismét egyik hegyére állt.
A mai kornak új hősökre van szüksége! Lassan megszokjuk a mindennapos káoszt, erőszakot és békésnek látszó robotot. Nincs nemzet, nincs isten, akkor minek a család, minek bármiféle közösségi érzés! Bégető világtalanok világát alkotjuk.
A szőnyeg alá söpört boldogtalanok kritikus tömege előbb-utóbb új hősöket szül magának. Téged, Őket, és talán engem is. És napról napra többen leszünk.
Hősnek lenni a mindennapok harcában, önfeláldozónak lenni szeretteinkért ma és holnap, és gondolkodás nélkül képviselni a faji és nemzeti előrelátást minden támadás ellenére, ez a most küzdelme.
A jövő azonban nagyobb küzdelmet tartogat. A beteges életidegen liberalizmus eddig csak magvetést végzett. Az első betakarítást már minden nap láthatja, kinek van még szeme rá. És a legyengített európai ember leölésre váró birkaként várja a sorsát. Mindaz, miért ikonikus Hőseink és véreink harcoltak, szemünk láttára omlik össze. Sem fegyver, sem ima nem változtat ezen. Mert a fegyver rossz kezekben van, és az imát vértelen ajkakkal mormolják.
Az önfeláldozás eszmeisége még mindig nagyon hiányzik. Elszakadni az itteni rögeinktől, és rájönni, hogy mindaz mit egyénként nagyon meg akarunk tartani azt mindannyian elveszítjük, és másokért odaadni mindenünk az hosszú távon valódi boldogságot alkot… csak a hősök lelkében áll össze!

Hősökre van szükség. A honfoglaló őseink lovon született színtiszta viharára, a harangszóra összeverődő Hunyadi vértesek ordító hangjára, a forradalmi Kossuth huszárok hívó szavára, nagyapáink világháborús végső kitartására.
Ez a nap az Ő ünnepük. A múlt Hőseié, kik taposott utat mutatnak a jövő Hőseinek! Őszintén remélem, hogy annak a seregnek már mi magunk is tagjai lehetünk! Mert ezen a világon csak hősként élni érdemes!
Isten tartsa meg harcos szellemünk! Kitartás!
Hamarosan olvashatjátok Süni bajtársunk megemlékező beszédét is.

Skinhead fotók 3.

2017.05.23. 17:12

Mivel az esetek nagy részében én fotóztam így ritkán kerültem csak a kamera másik oldalára. Rengeteg zenészt, énekest, híres és hírhedt embert lefotóztam, de rólam alig van pár kép. No nem vagyok túl fotogén nem ezért, de időnként jó felídézni, megmutatni másoknak, hogy találkoztam ezzel vagy azzal az emberrel.
ken2.jpg
2003-ban a Kis Olimpiában egy Brutal Attack koncerten lehetőségem adódott, hogy közös képen szerepeljek Ken-nel az énekessel, egy hölgy ismerősöm vállalta, hogy lefotóz minket. Egy barátommal Ken mellé álltunk és akkor a BA dobosa besétált elénk, ekkor fényképezett a hölgy. 
Azóta sem készült közös kép rólunk.
A kép Agfa félautomata kompakt fényképezőgéppel készült.

Skinhead lagzi

2017.05.20. 20:24

Múlt héten egy igazi hamisítatlan skinhead lagziban voltunk. Kihasználva a lehetőséget, hogy eljutunk Dél-Magyarországra már egy nappal korábban elindultunk.
Útba ejtettük Solvadkertet ahol megálltunk fagyizni és megtekintettük a Wass Albertről készült domborművet.

dsc_4680blog-crop.JPG
Innen már megállás nélkül mentünk Mohácsra ahol bejelentkeztünk a házasulandó feleknél, majd ígéretet téve arra, hogy az esti bulira visszajövünk elmentünk Villányba ahol feltankoltunk az esti bulira végig kóstolva pár finom helyi nedüt. 
Bórkostolás után folytattuk utunkat Siklósra ahol megtekintettük a várat.
dsc_4718blog.JPG
A vártúra után tovább mentünk Pécsre ahol megvacsoráztunk, majd meglátogattuk régi barátunk Tóth Csabát.
Az emlékek felidézése némi poharazgatással kiegészülve annyira elhúzodott, hogy innen már csak a szállásunkra mentünk.
Másnap délelőtt reggeli után megnéztük Mohács belvárosát és rövid sétát tettünk a Dunaparton.
dsc_4767blog.JPG
Az esti lagzira készülve még egy rövid csendespihenőt tartottunk, majd elindultunk a kikérésre amely egy italboltnál zajlott. Itt már a vendégek többsége jelen volt, sok régi ismerőssel találkoztunk, volt akit 15-20 éve nem láttunk csak a közösségi portálokon keresztül érintekztünk az elmúlt években.
Innentől a fotós mellett volt alkalmam végig fényképezni a rendezvényt sok apró trükköt ellesni és pár új dolgot tanulni.

dsc_4827blog.JPG
Az esküvő a mohácsi városházán zajlott, rövid, de érzelmekben gazdag esemény volt, valószínűleg még soha nem járt ott ennyi kopasz, tetovált, bakancsos népség, mint akkor, legalábbis az arcokról ezt lehetett leolvasni.
dsc_4998a-cropblog.JPG

Az eskűvő után közvetlenül egy rövid fotózás következett a Duna parton ahol nekem is volt alkalmam pár jó képet készíteni az ifjú párról.

dsc_5051blog.JPG

 

Innen már a Sokác olvasókörbe mentünk ahol fortyogott a kondérban a vacsora, a hűtőládák tömve itallal és mindenhol vidám társaság várta az ifjú párt.
Vacsora után elkezdtek hangolni a zenészek és lassan színpadra lépett az Oi-kor teljes legénysége, igen a teljes csapat, itt volt Dudi is aki garancia arra, hogy a jobbnál-jobb régi számokra mulathat ma este a násznép.
Így is volt, az emberek már az első számnál beindultak ami 34 éve változatlanul az Oi!, majd következtek a jobbnál-jobb dalok amit együtt énekelt mindenki. A koncert végén egy Óbudai fiúk szám következett amit Lapát engedélyével dolgoztak fel a fiúk és most Lapát is ott állhatott a színpadon amikor előadták.
dsc_5260blog.JPG
Az utolsó szám természetesen a Skinhead induló volt, amire még a lustábbak is megmozdultak. Sajnos alig több, mint egy órás volt a műsor, mert Ducónak este még fel kellett lépnie egy másik koncerten a fővárosban.
Rövid szünet után a Nemzeti Front állt színpadra, a srácok hazai pályán játszottak ez érezhető volt, a gyengébb hangzás ellenére is igazi buli hangulatot csináltak, az elmúlt 25 év legnagyobb slágereit játszották az M.A. Skins daloktól napjainkig.

dsc_5281a-crop.JPG
A koncertek után torta felvágás következett, mely nem csak szép, de finom is volt, 3 emeletes felül csokoládé, középen citrom, alul gesztenye volt, marcipán öntettel és csoki díszekkel és tűzijátékkal.
A torta elfogyasztása után következett a mennyasszony tánc és az ajándékok átadása. Éjfél után átöltözött a mennyasszony és innentől buli hajnalig.
Mi éjfél után nyugovóra tértünk, majd másnap reggeli után elhagytuk a szállást és ismét útra keltünk, első utunk a történelmi emlékparkhoz vezetett, innen a Vízi és Taposó malomhoz ahol közel két órát töltöttünk végig hallgatva a tulajdonosok rendkívűl érdekes előadását a malom történetéről, az ősi magyar vonalkódrendszerről és sok minden másról, ami így vagy úgy kapcsolódik a gabonaörléshez. Közben egy geoládával is gazdagabb lettem ami a malomban van elrejtve.
Innen hazafelé vettük az irányt, útba ejtve Bátaszéket ahol fagyiztunk és megtekintettük a nem rég felújított templomot. Útba ejtettük Bár települést ahol még egy geoládát megkerestünk. Majd rövid kitérőt tettünk a gemenci erdőbe ahol egy rövid sétát tettünk a friss erdei levegőn.

A hétvége érdekessége volt számomra, hogy Lapáttal majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt találkoztam először. Az eset a fővárosban történt, a haverokkal lementünk a Fater klubba punkot verni, ami abban az időben rendszeres esemény volt amit mi nagyon szerettünk a punkok kevésbé.
Itt találkoztunk Lapátékkal akik hárman vagy négyen jöttek fel vidékről a koncertre, ők akkor már amolyan Oi!-ok voltak, valahol félúton a punk és a skinhead között, ők jöttek oda hozzánk ismerkedni, majd címet cseréltünk és azóta tart a barátságunk.
lapat.jpg

Skinhead fotók 2.

2017.05.20. 18:57

A következő képek 1987 augusztusában készültek a Szegedi Ifjúsági Napokon, ahol a 88-as csoport és az Oi-kor lépett volna fel. A koncertet betiltották. Telefon és internet hiányában többen is leutaztunk, a pestieket tudták értesíteni, így onnan nem jött senki, de a környékből jöttek többen is, például Hódmezővásárhelyről a Hyde Park tagjai, Dorozsmáról néhányan és kicsit messzebbről, Tatáról a Fehér Virágok tagjai akik szintén szerettek volna fellépni.

szeged1.jpg
Abban az időben nem volt ritka egy-egy koncert betiltása, főleg olyankor nem, ha kicsit nagyobb közönség jött volna össze, mint egy klub koncerten. Erre a koncertre mintegy 60-70 fővárosi skinhead ment volna ami a helyi és a környékbeli skinheadekkel kiegészülve akár 120-150 főt is elérte volna. Ez nem olyan rossz létszám egy olyan korban amikor még csak mintegy 400 skinhead volt az országban.


szeged2.jpg

A betiltás ellenére is mintegy 30-40 fő jött össze akiket a helyi fiatalok a városban sétálva tereltek a Múzeum kertbe a hídhoz. 
A fényképek érdekessége, hogy 1988-ban a házkutatás közben lefoglalták az eredeti képeket, de a negatívokat nem, így 1989-ban újra ki tudtam nagyíttatni őket.
Pár technikai adat a épekről:  egy Zenit-E Moszkva típúsú fényképezőgéppel készültek Forte Super color 100-as negatívra, mind a 36 kockát ellőttem két nap alatt, mostanra csak pár kép maradt a sorozatból.

Ha jól emlékszem a Fehér Virágoknak ez lett volna az első koncertje ezen a néven, ők korábban Dühös Elvtársak néven játszottak, de ez akkoriban nem tetszett a rendszernek, így kénytelenek voltak nevet változtatni.

Skinhead fotók

2017.05.11. 21:35

Idén 30 éve, hogy rendszeresen fotózok skinheadeket, haverokat, zenészeket, rendezvényeket és mindent ami a ehhez a mozgalomhoz, szubkúltúrához köthető. Ennek az évfordulónak a kapcsán jutott eszembe, hogy időről időre megosztok pár képet és azok történetét itt a blogon.
Az első kép talán az egyik legismertebb képem. A fotón Vanek látható, a Dance Craze (Táncőrület) rendezvény díszletével és egy Bad Manners albummal pózól.
A kép 1987 augusztusában készült egy Zenit-E Moszkva típúsú fényképezőgéppel Forte Super color 100-as negatívra.
A kép a Petőfi Csarnok mellett készült, egy koncertre mentünk amiről ott a helyszínen derült ki, hogy betiltották.
A fellépőkre már nem emlékszem kik lettek volna, de ott voltak a Skanzeilzé zenészein kívűl a Fehér Virágok tagjai is és Óbudáról is egy nagyobb csoport skinhead érkezett ami azt engedi feltételezni, hogy az Oi-kor is fellépett volna, az Óbudaiak nem engedték, hogy fotózzam őket, így róluk nincs képem, a Fehér Virágok tagjairól később még lehet, hogy kerül fel kép.
vanek1.jpg
A kép készítésekor még nem ismertem Vanekot, előtte egyszer láttam színpadon szintén a Petőfi Csarnokban, a szabadtéri színpadon egy "rock fesztivál" keretében léptek fel és adtak nagysikerű koncertet pár hómappal a kép készülte előtt.
vanek2.jpg
Ez volt az első kép amit készítettem róla, a kép levágott részén a Skanzeilzé billentyűse látszódik félig. 
A fent említett Táncőrültet díszlet az 1986-os Táncőrület fesztiválon volt főszereplő, ez volt hazánkban az első nagyobb skinhead koncert amelyen mintegy 700 vendég volt, részben az Oi! részben a ska zenekarok miatt. Az említett koncerten fellépett többek között a Skanzelizé, Oi-kor, Flugos Futam, 88-as csoport és a Hangulat, a rendezvényről több videó is található a videómegosztó oldalakon.

Támadás

2017.05.06. 04:36

A Fehér Vihar gitárosát tàmadàs èrte a nyilt utcàn.
Zuzodàsokat szerzett ès könyök törest szenvedett.
Ellàtàsa jelenleg is tart!
Jobbulást kívánunk neki és mielőbbi felépülést!
Várjuk vissza a színpadra.
00a.jpg

süti beállítások módosítása