A BHH Becsület Napi megemlékezés sorozatának 4. és egyben utolsó programja a szombat esti koncert volt ahol 3 zenekar lépett fel. Itt tartotta a búcsú koncertjét a Kitörés, itt mutatkozott be az ST28 és az est fénypontja Szíva Balázs zenekara volt a Romantikus Erőszak.
 
A Kitörés gyakorlatilag már a koncert előtt pár héttel feloszlott, de ígéretet tettek, hogy eljönnek a koncertre és ezt be is tartották, igaz egy taggal kevesebben.
 Mivel tavaly Szlovákiában nem jött össze rendesen a fellépésük, így nincs viszonyítási alapom, szóval nekem tetszett a műsoruk, sajnálom, hogy nekem az első egyben az utolsó is volt.
 
 Az ST28  fellépését kíváncsian vártam, már a beállásnál láttuk, hogy egy nő is énekel a bandában, ez itthon nem annyira megszokott. Azt már a fellépés előtt hallottuk, hogy feldolgozásokat játszanak, elsőre egy amolyan Archívum tribute bandára tippeltem, hát szerencsére ezt nem osztottam meg senkivel, mert jó nagyot tévedtem.
 Sok régi jó nótát hallhattunk tőlük, az Egészséges Fejbőrtől a Ballagó idő át a Landserig. Szóval jöttek a jobbnál-jobb nóták amikor eljátszották a Cseh Tamás dalát a Széna teret, egész odáig egy jó kis buli zenekar voltak. Ez a dal viszont mindent felül múlt, úgy gondolom, ha egyszer saját dalokat írnak akkor, majd valami ilyesmivel kellene próbálkozniuk, ezzel akár nagyobb sikereket is elérhetnének (már, ha vágynak ilyenre). Ezután még jött pár régi szám, többek közt Ákostól a Bosszú népe, ami a megjelenésekor megfogott, de a zenekartól valahogy nem jött át nekem. A műsoruk végén eljátszották az Akcióegység Ősi Hangok című számát, azt hiszem ezt nem kellett volna, erőtlen volt és lassú. 
 Összességében nagyon jó kis csapat, remélem még sokszor láthatjuk őket.

Az est fénypontja Balázsék fellépése volt, nagyon sok rajongójuk eljött akik az első hangtól az utolsóig végig énekelték, táncolták, ugrálták a koncertet. A zenekar megtett mindent a jó hangulatért, még egy helyettes dudást is hoztak Bese Botond helyett, aki nem tudott eljönni. Külön élmény volt, hogy elhangzott több ritkábban hallható dal is a koncerten a nagy slágerek mellett.
A külföldi vendégek közül az eszéki horvátok hangját lehetett leginkább hallani, bár ez nem feltétlenül a zenének, zenészeknek szólt. Akik leginkább élvezték a koncertet, főleg a Romert azok a franciák voltak. A koncertre egyébként már a cseh delegáció is ideért és egy német fiatal is jött.
Összefoglalva egy nagyon jó estén vagyunk túl. Megmutattuk, hogy Európa fiai együtt tudnak szórakozni békésen, önfeledten, felszabadulva nézeteltérések nélkül.
Én a koncert végére eléggé elfáradtam, így nagy szerencsém, hogy Árpi barátom ott volt és a végén elvitt a Nyugati pályaudvarhoz ahonnan még az éjjel haza tudtam utazni.

 Egy "bőrfejű" csoport, a betyárok és a Jobbik, három olyan szervezet amely az egyszerű hétköznapokon nyíltan utálja egymást, folyton elhatárolódnak, lekezelően beszélnek a másikról. Ez a három társaság hirtelen ötlettől vezérelve szerveznek egy Kitörés megemlékezést vidékre olyan helyre amelyiknek semmi köze nem volt a kitöréshez, véletlenül pont arra az időpontra amikor az a szervezet amely az egész Becsület Napjának a megalkotója volt ismét engedélyt kapott arra, hogy egy autentikus helyszínen, a Budai várban tarthasson megemlékezést.
 Semmi gond azzal, ha valaki nem akar társulni, vannak akik egy hét eltéréssel szerveznek megemlékezést, hogy ne kelljen döntés kényszer elé állítani azokat akik több rendezvényen szeretnének részt venni, azután vannak akik zárt körben tartanak megemlékezést már évek óta, szintén olyan időpontban, mely nem esik egybe a mások megemlékezésével.
 A végén persze nevetség tárgyává váltak, hiszen a kivezényelt gárdisták, betyárok és pártkatonák részvételével sem tudtak jelentős tömeget összetoborozni, pedig bevetették még az országos médiát, hisz már a meghívott veteránról szóló hírek folytak a vízcsapból is.
 A végén a legnevetségesebbek az indokaik voltak, melyek közt az is szerepelt, hogy nem tud mindenki a fővárosba utazni egy ilyen megemlékezésre... Hát a képeket elnézve a fővárosi betyárok, gárdisták és párt katonák viszont le tudtak utazni... Nem beszélve arról, hogy Becsület Napja csak egy évben egyszer van, szóval aki szeretne részt venni rajta az azért egy évben egyszer még a minimálbérből is megteheti.
 Kíváncsi leszek a győri terrorbombázásokra vajon hova szerveznek megemlékezést? Talán legjobb lenne Pusztavacsra mégis csak az az ország közepe, vagy, amennyiben határon túli magyarokat is várnak legjobb lenne Szarvasra....

 A BHH hétvégi rendezvénysorozatának 3. állomása a Budai várban volt.
 A rendezvény kezdete előtt félórával értünk a várhoz ahol a rendőrök félre állították a buszunkat, nem engedve fel a rendezvény helyszínéhez Miután mindenki leszállt a buszról elköszöntünk a sofőröktől és felgyalogoltunk a Kapisztrán térre. Útközben megtapasztaltuk, hogy legalább annyi rendőr van a várban, amennyi megemlékezőt vártunk. A rendőrök lezárták a teret hermetikusan a BHH tagjaival és csak azokat engedték be a térre akik a megemlékezésre érkeztek. 

 A megemlékezés kezdetéig korabeli katonadalok szóltak. Az érdeklődők, megemlékezők lassan szállingóztak, azon a napon temették Kecskeméten Hetényi Dávidot, így néhányan oda mentek azok közül akiket vártunk.
 A megemlékezés a szózattal kezdődött majd a megszokott beszédekkel, visszaemlékezésekkel folytatódott, a végén egy holland bajtársunk tartott egy rövid beszédet. Szokás szerint angolul is elhangzottak a beszédek fordításai, illetve a holland szónok angol nyelvű beszéde magyarul is.
 Sajnos a cseh bajtársak a bicskei megemlékezés után dugóba kerültek és nem értek fel a várba a megemlékezés végéig.
 A koszorúk elhelyezése után felcsendültek a megszokott himnuszok és ezzel véget ért a megemlékezés.


A rendőri jelenlét nem zavarta meg a megemlékezést,  a rendőrök illő távolságból figyelték az eseményeket, illetve kellő erővel őrizték a teret egy estleges baloldali provokáció ellen.A megemlékezések szövege és egy rövid videó összeállítás hamarosan megtekinthető lesz a BHH blogján illetve a megszokott csatornákon.

 Szombaton folytatódott a BHH rendezvénysorozat a Bicskei emlékműnél, melyhez egy nagy busszal valamint egy mikrobusszal  mentünk és néhányan személyautóval érkeztek. 
 Némi késéssel indultunk a tervezetthez képest a fővárosból, de a tapasztalt sofőröknek hála gyorsan kikeveredtünk a dugókból és így időben érkeztünk a megemlékezés helyszínére, ahol néhány helyi és környékbeli fiatal is várt már minket,
 
 Így összesen mintegy 60 fő részvételével zajlott le a mintegy egy órás megemlékezés, mely a végén koszorúzásokkal zárult. 
 Rendőri jelenlét csak a forgalom biztosításánál volt.



The BHH events continued on Saturday at the Bicske memorial, where we arrived with a bus and a minibus, and some came with car. We started with some delay from the capital, but thanks to our experienced drivers we quickly got out of traffic jams and arrived in time to the site of the commemoration, where some local young had already waiting for us. Thus the one hour event took place with all in all 60 people, which ended with a wreathing. The presence of the police was only for the secure of the traffic.