Tegnap új kolléga jött egy fiatal srác személyében.
Nekem kellett betanítani. Kézügyessége volt, de a fejjel lehetett valami, mert a nap végéig nem tudta megjegyezni, hogy mi milyen sorrendben következik a legegyszerűbb munkadarabnál.
A nap végén kiszúrta az egyik szerelő csajt, aki valljuk be feltünő jelenség. Mondom neki, hogy az a főnököd, a csoportvezető barátnője.
- Hát nem csodálom, hogy a főnökkel jött össze, milliós fizetés, luxus kocsi, laza meló, szinte semmit nem kell csinálni azért a sok pénzért. 
Hát ekkor már sejthettem volna, hogy valami gond van, hiszen a csoportvezetőnk nagyjából 15.000Ft-tal keres többet, mint mi és mi is csak éves szinten érjük el a milliót.
Ma reggel munkakezdésre nem jött, na mondom végre egy jó napom lesz. Erre becsoszog 20 perc késéssel.
Olyan terméket csináltam amit inkább nem mertem rábízni, épp elég volt, hogy a gép pedálját 2 percenként arrébb rúgta és a vészleállítóra 3 percenként rátehénkedett.
Na mondom mindjárt megszabadulok tőle, elküldöm vágjon huzalt, hogy tudja gyakorolni a hajlítást, kezébe nyomtam az oldalcsípót, megmutattam hova menjen és milyen huzalt vágjon. Hihetetlen öröm öntött el amikor láttam, hogy nem tévedt el. No ez nem sokáig tartott. Nagyjából 3 perc múlva visszajött és visszaadta a szerszámot, hogy jól vág.
- No és a huzal? Mit fogsz hajlítani?
-Jaaaaaa.
Visszament, a leggubancosabb huzalokból hozott pár gombolyagot. No, hogy pihentessem kicsit az agyát vágtam neki egyenes huzalt, megmutattam a hajlító működését és folytattam a munkám, közben félszemmel lestem mit csinál. Nagyjából 25-30 huzalból egyet sem sikerült neki 90 fokban meghajlítani.
Szerencsére addigra előkerült a csoportvezető és hozott neki más feladatot. Egy fésűs szerű valami két széléről kellett kitörni egy egész és egy fél fogat, hogy ne keveredjen össze, csináltam neki egyet etalonnak. Néztem az elsőt rögtön rosszul kezdte, mutattam neki még egyszer, ekkor végre sikerélménye lett.
Félóra múlva néztem, az összes többit amit addig csinált fordítva csinálta. És még csak a nap felénél jártunk....
Nem részletezem, hogy a műszak végéig hányszor rontotta még el a javítás javítását is, a lényeg, hogy nem rúgták ki, holnap ismét velem dolgozik.

 Heten keltünk útra a szlovén bajtársak rendezvényére, ebből öten a hazai B&H-t képviseltük.
 Útközben régi történeteket elevenítettünk fel - 20 éve történt, hogy a szlovén bajtársak defektet kaptak útban egy budapesti koncertre Veszprém környékén - és a Szlovénia területén élő magyarság helyzete is szóba került.
Egyik útitársunk felhívta a figyelmünk egy helyi nevezetességre is a Blue Berry snapszra melyet már az első benzinkúton megkóstoltunk és finomnak találtunk.
Az utunk gyönyörű tájon vezetett keresztül, sajnos nem volt időnk fényképezni legnagyobb bánatomra.
 A szervezők az eredeti helyszínt, a saját klubjukat kicsinek gondolták a rendezvény megtartására, ezért Ljubljanától 60Km-re egy ipari épületet béreltek ki, A hely elég tágas volt. Mire odaértünk egy másik kocsival induló bajtársaink már elfoglaltak egy asztalt a bejárat közelében és a Hun28 webshop termékeit árulták. 
 Mivel időben odaértünk volt idő nézelődni, ismerkedni és a barátainkkal beszélgetni. A jeles eseményen egész Európa képviseltette magát, Angol, holland, horvát, lengyel, német, olasz és más közép-európai országok pólóit és zászlait láthattuk mindenfelé.
(Old Firm)
 Eredetileg a Kratky Proces kezdte volna a műsort, de sajnos nem tudtak jönni, maguk helyett az Old Firmet (ex-Justitia) kérték fel erre az estre. Nekem nem igazán jött most be a zenéjük, de a közönségből sokan szerették.
(Gesta Bellica)
 A szlovák zenekart a 2 éve nálunk is fellépő Gesta Bellica követte, nekem ez a banda sem tartozik a kedvenceim közé, de azért van pár számuk amit kedvelek, ezeket szerencsére el is játszották.
 Az est fénypontjának a Division Germaniát szánták a rendezők, úgy tűnik a közönség nagy része ezzel egyet is értett, az ő műsoruk alatt mindenki a színpadot leste, én kicsit hátrébb álltam, így sajnos nem igazán élvezhettem a műsort, mert a hely akusztikája... no mit is írjak, szóval nem e célből építettek a hangárt.
(DG)
A közönség végig énekelte a műsort a zenekarral Amikor a németek lejöttek a színpadról a terem felig kiürült és az észteket már jóval kevesebben nézték.
  A PWA-t már rég hallgattam, talán akkoriban utoljára amikor nálunk is felléptek. Akkor imádtam a zenéjüket, azóta némileg változott a stílusuk és azt hiszem ezt még szoknom kell.
(PWA)
 Számomra az est fénypontja az angol veterán banda a Whitelaw volt. Rögtön a kedvencemmel a Kick the reds in-nel kezdtek és eljátszották minden ismertebb számukat. 
 A angol zenekart már csak a leglelkesebb rajongók várták meg, de a bandát ez nem zavarta és meghálálták, hogy megvártuk őket, nagy showt nyomtak, tartalmas összekötőszövegekkel, rólunk, a jövőnkről, Ian Stuartról, a BH-ról.  éééééééés a végén újra eljátszották a kedvenc nótám.
(Whitelaw)
Külön öröm, hogy a fellépésük után sikerült beszélni az énekessel egy esetleges jövő évi budapesti fellépésről és közben egy fényképet is készített egyik bajtársunk rólunk.

Még pénteken elfogyott a melónk ezért ma áthelyeztek egy másik részlegre, itt végre nem a rádió meg cigányzene szólt, hanem rock zene, meg némi punk valami. A melóhelyen magyar zászló, régi székely himnusz és valami régi Kárpátiás címer kitéve.
Épp valami punk izé szólt ami zeneileg még úgy-ahogy elment, de gusztustalan trágár szövege volt, mikor az egyik új kolléga mondta, hogy utálja ezt a szart meg utálja az összes rockert, legszívesebben kinyírná mindet, meg azt is aki ilyen rock zenét ír, hát hogy lehet ilyet játszani. Mideközben mögöttünk egy öreg 65 körüli rock zenész ült, akinek az arca ismerős volt valahonnan, talán a H-Turul nevű bandában láthattam. Az öreg csak ingatta a fejét.
A következő számnál ami a füvezésről szólt  a rockergyilkosunk lelkesen helyeselt, úgy tűnik mégsem minden szám szar számára.
Aztán jött egy szám Bobby Sandsről, senkinek egy halvány lila elképzelése sem volt ki lehetett az a komcsi terrorista  Később kiderült, hogy valami rozsdaszín bulldogot hallgattunk fél napig....mit mondjak, néha már visszakívántam a Bulibárót..... Szerencsére később valamivel emészthetőbb muzsika jött valami titkos kefélés nevű bandától.