A Nemzetiszocializmus, éppúgy mint minden forradalmi mozgalom, az önfeláldozáson alapul. A mi mozgalmunk bizonyítja a legjobban, hogy a Vezér, aki példát mutatott nemcsak a hatalom felé küzdelemben, hanem egész életében is, nem nélkülözheti ezt a fontos vonást.

Amikor Adolf Hitler még csak fiatalember volt, az árvaházi segélyét teljes egészében húgának Paulának küldte, ömaga pedig saját lábán kísérelt meg túlélni egy ellenséges világban, ahol a napi betevőért keményen meg kellett küzdeni még az egészen fiataloknak is.

Ennek a fiatalkori önfeláldozásnak a nyoma maradt meg maradandóan a Führerben, hogy a későbbiekben mások megsegítését önmaga elé helyezze.

Az I. Világháború idején az átlagos kiskatona minden nehézséget átélte. Az ebben a háborúban bevetett új típusú mérgesgáz fegyverek, az először megjelenő tankok új feladatok elé állítottak minden egyes harcoló egyént. Hitler alakulata is kész tények elé lett állítva; több önfelaldozást! Senki sem adott annyit, mint Hitler. Állandóan önkéntesnek jelentkezett minden nehezebb katonai feladatra, köztük számos életveszélyes küldetésre is. Ha valaki, akkor Adolf Hitler volt az a személy aki legalább egy tucatszor találkozott a halál szelével... A Magasabb Hatalom általi küldetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy túlélt minden egyes legyintését a hideg halál érintésének. Amikor egysége jutalompihenést kapott, a Vezér önként lemondott egy olyan katona javára, aki családos, gyermekes apa volt, hogy szeretteit láthassa.

Németország felsöbb vezetésének árulása (1918) miatti elkeseredése patriotizmussá változott: elhatározta, hogy életét Németország felemelkedésének és naggyá tételének szenteli és annak, hogy a gyalázatos zsidó-szabadkőmíves Versailles-i paktumot megsemmisítse.

Személyi ruhatára például olyan szegényes volt, hogy a Párt egyik lelkes tagja kölcsönzött Hitler részére öltönyt, hogy szegényes megjelenésével nehogy eltántorítsa a növekvö számban érdeklödö, hazafias-érzelmü indusztrialistákat, akik nagyobb összegekkel akarták támogatni a kibontakozó nemzetiszocialista mozgalmat. Személyes önfeláldozásához tartozik az is, hogy nemcsak gyermekkori álmaként dédelgetett müvészi ambícióinak legszebb alkotásaiból származó bevételeket adta a küzdelem javára, de fel is adta késöbb ambícióját, hogy müvész lehessen a Mozgalom és Németország javára.

Nemcsak az anyagias dolgok voltak az önfeláldozásának példái: számtalan beszélgetésben említette meg, hogy az egyetlen ok, hogy nem alapított családot az, hogy Németországgal "esküdött meg". Gyermek- és családszeretetét ezért a nyilvános gyűléseken és felvonulásokon gyümölcsöztette.

Amikor a háború kampósorrú szele ráerőszakolta véres akaratát Németországra, a Führer számára nyilvánvalóvá vált, hogy a falvak, városok újjáépítése beláthatatlan ideig szünetelni fog. Felöltötte vezéri egyenruháját és megtagadta annak levételét, amíg a Német nép újra a tervezés, építkezés, alkotás gyönyörének szentelheti mindennapjait.

A Führer bunkerjában 1945 tavaszán már "bevetésre készen" álltak azok a makettek, amelyek az újjáépített nemzetiszocialista városok tervei nyomán születtek. Az utolsó napokban is ezeket nézegette szomorúan, értetlenül állva a tények elött, hogy a kinti világ évezredeket megszégyenítő gonoszsággal tiporta el terveit.

Amikor pedig a szovjet "felszabadítók" eröszakoskodó hordái rázúdultak a német városokra, falvakra és idősek, gyerekek sikoltásai vegyültek a bombák robbanásai közé, magához rendelte a belga WAFFEN-SS tábornokát Leon DeGrelle-t és közölte vele, ha "fia lehetne éppen olyannak szeretné látni, mint DeGrelle..." Azt is tudatta vele, hogy Hans-Ulrich Rudel és Leon DegGrelle-nek mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy életben maradjanak. Ezzel biztosítva marad a német ifjúság felvilágosításának és nevelésének folytatása.

Végrendeletében közölte a Hozzá legközelebb állókkal, hogy minden ereje megvan ahhoz, hogy a harcot a legvégsőkig folytassa Németország és az európai kultúra és civilizáció ellenségeivel, de ez csak oda vezetne, hogy a kapitalista és bolsevik zsidóság gyönyörűségére egy kirakatperben közönséges bűnözőként megcsorbítsák és a zsidó "szokásoknak" megfelelően felkoncolják... Ezért úgy határozott, hogy utolsó perceit az aljafajjal való harcban tölti és amikor a mongoloidok már csak méterekre voltak a bunkertól - önként a Valhallába távozott...

Adolf Hitler feláldozta egész kora ifjúságát, életét, munkásságát a nemzetéért. Ez az igazi Nemzetiszocializmus, amikor az egyén a nagyobb jóért adja tudását, egész szívét-lelkét. És ez az amiért egy egyszerű nemzetiszocialista felér száz demokratával, vagy republikánussal. Ez az ami minket erőssé és acéllá tesz!

Mint egykori ifjú Rohamosztagos, Chicagóban a hetvenes évek elején 48 órás munkaidőm bevételét az Amerikai Náci Párt részére ajánlottam fel, részt vettem a párt-helyiségek takarításában, elláttam az irodai kifutófiú szerepét, aláírásokat gyűjtöttem a különböző politikai petíciókhoz, sőt: még a kukta szerepében is tündököltem, amikor a szükség a gyűlésre érkező éhes nemzetiszocialisták megvendégelésére hívott, vagy több esetben a helyi, vagy nemzeti TV-állomások riportereivel készítettem interjúkat. Az időt persze nem csak ezzel töltöttem: társaimmal naponta vettünk részt a söpredékkel való összecsapásokban, kisebb-nagyobb okok miatt. Saját szememmel és jelenlétemmel tapasztaltam az "alkalmi" nemzetiszocialisták feltűnését, amikor "jól ment" a sorunk, politikusok látogattak meg minket, a sajtó gyengéd, bár konkrét támadásai inkább segítettek propagandánkban, mintsem visszavetettek volna. Mégis a legtöbb bajtárs hiányában van az ú.n. "elhivatottság" és önfeláldozás tényének, különösen, amikor dolgozni és anyagi hozzájárulással segíteni kellene a Mozgalmat.

Legtöbben azonnal valamilyen sikert akartak kikovácsolni abból, hogy most ők a legrettegettebb mozgalom részesei. Pedig, nem ez volt a célunk. Ők voltak azok, akik egy rövid idő eltöltése után hamarosan önként távoztak.

Ha a Führer önfeláldozását összevetem a magam pénz- izzadság és véráldozatával, persze a nyomában sem lehetek. Nem is akartam Vele "rivalizálni". Ennek ellenére azt is tudom, hogy manapság, amikor a körülmények sokszorta rosszabbak, rengeteg azoknak a száma, akik nemcsak mindennapi megélhetésüket teszik kockára a Mozgalommal való kötödésükkel, de igen sokan életüket is feláldozták az Ügyünkért, mint Rainer Sonntag, aki néhány éve vesztette életét Berlinben a vörösökkel való összecsapásban, vagy az osztrák Gottfried Küssel, aki 11 esztendö börtönt kapott egy közönséges amerikai TV-interjúért, vagy azok a tízezrek, akik neveit biztonsági okokból nem említhetem meg és végül de nem utolsósorban azok, akik a német elnyomó diktatúra tömlöceiben szenvednek hosszabb-rövidebb büntetésekkel politikai világnézetük miatt.

Mi nemzetiszocialisták aszerint bírálunk el egy férfit, vagy nőt, hogy milyen erős önfeláldozással bír a Magasabb Rend irányában. Azt, hogy mennyire okosak (vagy hiszik, hogy okosak...), milyen gazdagok, vagy szegények, milyen jó "harcosok" (verekedők?) vagy, hogy mennyi sört tudnak leengedni torkukon - mindez semmit nem jelent nekünk! Csak az számít: mennyit tudsz adni a mozgalomért, a fajunkért önmagadból!

És ezt a kérdést - saját magamnak úgyszintén - mindenkinek fel kell tennie magának!

(Michael Storm: Adolf Hitler, az önfeláldozás vezéralakja)
(forrás: facebook)

Sajnos az idő nem kedvezett az egész napos rendezvénynek, de azért voltak akik nem ijedtek meg a víztől.

Az emberek többsége csak az esti koncertre érkezett meg, bár néhányan kora délután elkezdtek hangolni.

Az első fellépő hálátlan feladatkörét Zaláék vállalták, akik az Óbudai fiúk meg a Ramón formációval jöttek.
 A feldolgozások a külföldieknek is ismerősek voltak, így közülük is többen énekelték a refrént egy-egy számnál, vagy dalolták az eredeti szöveget. Bár a színpad előtt nem volt nagy tömeg azért egy-két ismerős dal után már mindenki figyelt a zenekarra, az angol és a svéd zenekar tagjai pedig hátul az öltőzőben ropták a zenére, az egyik számnál Zala meg is jegyezte, hogy rossz felé áll a színpad, mögöttük többen táncolnak.
A műsor vége felé előadtak egy Panzerfaust számot, majd a megszokott zárással a Skinhead nótával fejezték be, amire már minden magyar megmozdult és együtt énekelt a színpad előtt (én is, ezért nincs róla képem).
Rövid szünet után Szíva Balázs és a Szent suhancok következett, míg Zaláék gyermekkorunk legszebb külföldi dalait adták elő magyar szöveggel, addig Balázsék gyermekkorunk legszebb magyar dalait játszották el nekünk.

Sajnos csak egy (számunkra) rövid műsorral készültek, mert az eredeti terv szerint Balázs a fellépésük után utazott volna tovább és egy másik helyen játszott volna a Romantikus Erőszakkal, de a rossz idő miatt az a rendezvény elmaradt.
A Redneck 28-ről eddig csak jót hallottam, bár a youtube videók annyira nem győztek meg, kíváncsi voltam rájuk nagyon. 
Nem kellett csalódnom, hatalmas showt csináltak, A humor mellett természetesen zenélni is tudnak, nem egy igénytelen Blues Company típusú csapat, ez a walesi banda komolyan veszi a humort. Igényes country zene, tartalmas szövegekkel, talán ezekkel lehet legjobban jellemezni őket.
A közönség rájuk volt leginkább kíváncsi, többen nézték őket, mint az utánuk következő svédeket, a publikum együtt énekelte velük az összes dalt amit játszottak, melyek közt volt több olyan is amit azért nem csak a country rajongók ismernek. Játszottak pár Ian Stuart és Skrewdriver feldolgozást, egy-két ismert slágert és a közönség kedvencét, az Amerikai historia X-ből ismert dalt, amit kétszer is eljátszottak a közönség legnagyobb örömére. 
Sokak kedvence a svéd Pitbullfarm zárta műsort, igazi egyéniségek ők is, zenéjük valahol a rockabilly és az oi! zene közt van, saját magukat RACabilly zenekarként jellemzik leginkább. Jocke hatalmas arc, áradtak belőle a poénok a jobbnál-jobb számok közt
Számomra rendkívül érdekes volt hallani a zenekar stílusában az ismert Skrewdriver és No Remors nótákat, eddig csak kedveltem őket tegnap óta az egyik legnagyobb rajongójuk vagyok.
Sajnos a késői fellépés és a hosszú repülő út kifárasztotta a srácokat, így az eleve eltervezett műsort már nem toldották meg hiába hívta vissza őket a közönség.
A koncertekkel a program nem ért véget, amíg a rendezők elkezdtek összepakolni addig a közönség önfeledten fürdött még egyet az éjszakában, aki nem készült fürdőruhával az boxerban, a kevésbé szégyenlősek ruhátlanul.

Volt egy viszonylag normális, bár kissé butácska és nagyon pletykás kolleginánk. Egész odáig, míg a vezetés rá nem jött, hogy túl sok a főnök és 5 embernek (jelenleg ekkora "brigádunk") nem kell külön csoportvezető, ellenben a munkáját el kell végezni és erre a feladatra a kolleginánkat szemelték ki az eltávolított kisfőnök helyett, elmondva neki, hogy kiképezik a "vorarbeiteri" feladatokra, a kis buta ebből azt szürte le, hogy ő lesz a főnök és most úgy sétálgat egész nap, mintha már igazgató lenne.