Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tegnap egy hangulatos Oi! bulival ünnepeltük Ramon és Dudi születésnapját.
Szavak, vagy inkább betűk helyett, jöjjön pár kép a buliról.



Pékárudák

2016.02.26. 17:15

Ma reggel állok a kecskeméti buszmegálló melletti fornettinél. 5 óra 4 perckor olvasom a táblán, hogy nyitás 5 órakor. Bent az egyik hölgy kesztyű nélkül pakolja a pultba a péksüteményeket, miután végzett elővett egy csomag kesztyűt, egyet felhúzott, kinyitotta az ajtót 5 óra 7 perckor a kesztyűben és ugyanazzal a kesztyűvel kitette a reklám táblát, majd kiszolgálta benne az első vevőt.

Félegyházi pékség Nagykőrösön a buszpályaudvar mellett, 4.35-kor pult tele pékárúval, polc kenyerekkel, ajtó tárva-nyitva két hölgy a pult mögött trécsel. Megyek be, az egyik félvállról: 
- Ötkor nyitunk, addig nincs kiszolgálás.

A fenti kőrösi pékáruda pár héttel később úgy 7 óra magasságában, kérek egy kenyeret, nyújtok egy ötezrest, mire a hölgy felháborodottan:
- Menjek máshol váltassam fel a pénzem, mert ő nem tud visszaadni.

Ismét félegyházi pékáruda, ismét Nagykőrös, de most pár száz méterrel arrébb és délután 5 óra körül.
Kezemben egy húszezressel ballagok be, kérek egy kenyeret, felszeletelik, nyújtom a pénzt, mire a hölgy felháborodottan közli, hogy nem tudja, felváltani, próbálkozzak máshol.

Ezt a kenyeret pedig a fentebb említett Félegyházi cég boltjában vettem:

Szomszéd

2016.02.26. 16:11

Ballagok hazafelé. 44 éve lakunk itt. Jön szembe egy szomszéd, ők valamivel később költöztek ide, de már annak is van közel 40 éve. A fiával 30-35 évvel ezelőtt gyakran játszottam az utcán.
 No, szóval jön szembe a szomszéd, látszik nagy kínban van, előbb bólint, majd valamit motyog az orra alatt.
Megállok...
 - 40 éve vagyunk szomszédok, ha eddig nem szokott rá a köszönésre, most már ne erőltesse. 
..és tovább ballagok.

Cigaretta

2016.02.17. 09:27

Mivel tilos a dohánytermékek reklámozása valamit tenni kellett, hiszen hatalmas anyagi haszon van rajta.
Az első lépés könnyen, jól felismerhető helyeken kell árulni, ami már ugye önmagában is jó kis rejtett reklám.
Ezek után betiltani mindenhol a dohányzást és a dohányosokat kiterelni az utcára, hogy mindenki lássa őket, mert ugye a dohány termék legjobb hírverése maga a dohányos.

Fordítás

2016.02.15. 16:34

Gyakran jókat tudok mosolyogni amikor olvasom egy-egy zenekar nevének vagy szám címének a fordítását amely gyakran rejtett, vagy kevésbé rejtett tartalmat jelöl.

A leggyakoribb a Sex Pistols amit Szex pisztolyoknak fordítanak vagy a műveltebbek Szex fegyvereknek, pedig a jelentése nemes egyszerűséggel Faszok.
Gyakori fordítása a Cock Sparrernek a Kakasviadal, pedig az ő nevük is egy angol szlengben csak annyit jelent Dugás.
A másik érdekesség a 4Skins amely kiejtésben ugyanaz, mint a Foreskins, ami Fitymákat jelent, na ugye ez az ami nincs mindenkinek.
Sokaknak okozott fejtörést, miként fordítsák a Blitz 4Q című számát, pedig ennek a jelentése sem túl bonyolult, csupán annyi Fuck You.

Persze legalább ennyire vicces amikor egyes magyar zenekarok neveit fordítják angolra: Oi! age, Mosh oi!, hogy csak a legismertebbeket említsem.

 

 

Kitörés emlék koncert

2016.02.10. 20:27

 A BHH Becsület Napi megemlékezés sorozatának 4. és egyben utolsó programja a szombat esti koncert volt ahol 3 zenekar lépett fel. Itt tartotta a búcsú koncertjét a Kitörés, itt mutatkozott be az ST28 és az est fénypontja Szíva Balázs zenekara volt a Romantikus Erőszak.
 
A Kitörés gyakorlatilag már a koncert előtt pár héttel feloszlott, de ígéretet tettek, hogy eljönnek a koncertre és ezt be is tartották, igaz egy taggal kevesebben.
 Mivel tavaly Szlovákiában nem jött össze rendesen a fellépésük, így nincs viszonyítási alapom, szóval nekem tetszett a műsoruk, sajnálom, hogy nekem az első egyben az utolsó is volt.
 
 Az ST28  fellépését kíváncsian vártam, már a beállásnál láttuk, hogy egy nő is énekel a bandában, ez itthon nem annyira megszokott. Azt már a fellépés előtt hallottuk, hogy feldolgozásokat játszanak, elsőre egy amolyan Archívum tribute bandára tippeltem, hát szerencsére ezt nem osztottam meg senkivel, mert jó nagyot tévedtem.
 Sok régi jó nótát hallhattunk tőlük, az Egészséges Fejbőrtől a Ballagó idő át a Landserig. Szóval jöttek a jobbnál-jobb nóták amikor eljátszották a Cseh Tamás dalát a Széna teret, egész odáig egy jó kis buli zenekar voltak. Ez a dal viszont mindent felül múlt, úgy gondolom, ha egyszer saját dalokat írnak akkor, majd valami ilyesmivel kellene próbálkozniuk, ezzel akár nagyobb sikereket is elérhetnének (már, ha vágynak ilyenre). Ezután még jött pár régi szám, többek közt Ákostól a Bosszú népe, ami a megjelenésekor megfogott, de a zenekartól valahogy nem jött át nekem. A műsoruk végén eljátszották az Akcióegység Ősi Hangok című számát, azt hiszem ezt nem kellett volna, erőtlen volt és lassú. 
 Összességében nagyon jó kis csapat, remélem még sokszor láthatjuk őket.

Az est fénypontja Balázsék fellépése volt, nagyon sok rajongójuk eljött akik az első hangtól az utolsóig végig énekelték, táncolták, ugrálták a koncertet. A zenekar megtett mindent a jó hangulatért, még egy helyettes dudást is hoztak Bese Botond helyett, aki nem tudott eljönni. Külön élmény volt, hogy elhangzott több ritkábban hallható dal is a koncerten a nagy slágerek mellett.
A külföldi vendégek közül az eszéki horvátok hangját lehetett leginkább hallani, bár ez nem feltétlenül a zenének, zenészeknek szólt. Akik leginkább élvezték a koncertet, főleg a Romert azok a franciák voltak. A koncertre egyébként már a cseh delegáció is ideért és egy német fiatal is jött.
Összefoglalva egy nagyon jó estén vagyunk túl. Megmutattuk, hogy Európa fiai együtt tudnak szórakozni békésen, önfeledten, felszabadulva nézeteltérések nélkül.
Én a koncert végére eléggé elfáradtam, így nagy szerencsém, hogy Árpi barátom ott volt és a végén elvitt a Nyugati pályaudvarhoz ahonnan még az éjjel haza tudtam utazni.

Egy megemlékezés margójára

2016.02.09. 19:12

 Egy "bőrfejű" csoport, a betyárok és a Jobbik, három olyan szervezet amely az egyszerű hétköznapokon nyíltan utálja egymást, folyton elhatárolódnak, lekezelően beszélnek a másikról. Ez a három társaság hirtelen ötlettől vezérelve szerveznek egy Kitörés megemlékezést vidékre olyan helyre amelyiknek semmi köze nem volt a kitöréshez, véletlenül pont arra az időpontra amikor az a szervezet amely az egész Becsület Napjának a megalkotója volt ismét engedélyt kapott arra, hogy egy autentikus helyszínen, a Budai várban tarthasson megemlékezést.
 Semmi gond azzal, ha valaki nem akar társulni, vannak akik egy hét eltéréssel szerveznek megemlékezést, hogy ne kelljen döntés kényszer elé állítani azokat akik több rendezvényen szeretnének részt venni, azután vannak akik zárt körben tartanak megemlékezést már évek óta, szintén olyan időpontban, mely nem esik egybe a mások megemlékezésével.
 A végén persze nevetség tárgyává váltak, hiszen a kivezényelt gárdisták, betyárok és pártkatonák részvételével sem tudtak jelentős tömeget összetoborozni, pedig bevetették még az országos médiát, hisz már a meghívott veteránról szóló hírek folytak a vízcsapból is.
 A végén a legnevetségesebbek az indokaik voltak, melyek közt az is szerepelt, hogy nem tud mindenki a fővárosba utazni egy ilyen megemlékezésre... Hát a képeket elnézve a fővárosi betyárok, gárdisták és párt katonák viszont le tudtak utazni... Nem beszélve arról, hogy Becsület Napja csak egy évben egyszer van, szóval aki szeretne részt venni rajta az azért egy évben egyszer még a minimálbérből is megteheti.
 Kíváncsi leszek a győri terrorbombázásokra vajon hova szerveznek megemlékezést? Talán legjobb lenne Pusztavacsra mégis csak az az ország közepe, vagy, amennyiben határon túli magyarokat is várnak legjobb lenne Szarvasra....



 A BHH hétvégi rendezvénysorozatának 3. állomása a Budai várban volt.
 A rendezvény kezdete előtt félórával értünk a várhoz ahol a rendőrök félre állították a buszunkat, nem engedve fel a rendezvény helyszínéhez Miután mindenki leszállt a buszról elköszöntünk a sofőröktől és felgyalogoltunk a Kapisztrán térre. Útközben megtapasztaltuk, hogy legalább annyi rendőr van a várban, amennyi megemlékezőt vártunk. A rendőrök lezárták a teret hermetikusan a BHH tagjaival és csak azokat engedték be a térre akik a megemlékezésre érkeztek. 

 A megemlékezés kezdetéig korabeli katonadalok szóltak. Az érdeklődők, megemlékezők lassan szállingóztak, azon a napon temették Kecskeméten Hetényi Dávidot, így néhányan oda mentek azok közül akiket vártunk.
 A megemlékezés a szózattal kezdődött majd a megszokott beszédekkel, visszaemlékezésekkel folytatódott, a végén egy holland bajtársunk tartott egy rövid beszédet. Szokás szerint angolul is elhangzottak a beszédek fordításai, illetve a holland szónok angol nyelvű beszéde magyarul is.
 Sajnos a cseh bajtársak a bicskei megemlékezés után dugóba kerültek és nem értek fel a várba a megemlékezés végéig.
 A koszorúk elhelyezése után felcsendültek a megszokott himnuszok és ezzel véget ért a megemlékezés.


A rendőri jelenlét nem zavarta meg a megemlékezést,  a rendőrök illő távolságból figyelték az eseményeket, illetve kellő erővel őrizték a teret egy estleges baloldali provokáció ellen.A megemlékezések szövege és egy rövid videó összeállítás hamarosan megtekinthető lesz a BHH blogján illetve a megszokott csatornákon.

Megemlékezés Bicskén

2016.02.08. 18:07

 Szombaton folytatódott a BHH rendezvénysorozat a Bicskei emlékműnél, melyhez egy nagy busszal valamint egy mikrobusszal  mentünk és néhányan személyautóval érkeztek. 
 Némi késéssel indultunk a tervezetthez képest a fővárosból, de a tapasztalt sofőröknek hála gyorsan kikeveredtünk a dugókból és így időben érkeztünk a megemlékezés helyszínére, ahol néhány helyi és környékbeli fiatal is várt már minket,
 
 Így összesen mintegy 60 fő részvételével zajlott le a mintegy egy órás megemlékezés, mely a végén koszorúzásokkal zárult. 
 Rendőri jelenlét csak a forgalom biztosításánál volt.



The BHH events continued on Saturday at the Bicske memorial, where we arrived with a bus and a minibus, and some came with car. We started with some delay from the capital, but thanks to our experienced drivers we quickly got out of traffic jams and arrived in time to the site of the commemoration, where some local young had already waiting for us. Thus the one hour event took place with all in all 60 people, which ended with a wreathing. The presence of the police was only for the secure of the traffic.

 

Megtalált egy érdekes kérdés, ami a két színtér közötti átjárást és átfedéseket feszegeti.
Bevallom, örülök ha ezt valaki felveti és beszélhetek erről.
Szóval, ahogy megfigyeltem, a „tudatos útkeresés” általában 14-15 éves korban kezdődik. Ez az én esetemben, a '80-as évek végére tehető. Az első zenék, amik igazán megfogtak, és gyűjteni kezdtem őket, azok már akkor is régebbinek számítottak. Bill Haley, Jerry Lee Lewis, és persze Elvis zenéje fogott meg először mélyebben. Emellett viszont a mi korunkban éltünk, és a problémáink is a korunknak megfelelők voltak. A szocialista rendszer utolsó szakaszában nőttünk fel a barátainkkal. Saját elképzeléseink voltak, már gyerek fejjel tudtuk, hogy ami itt van, az nem nekünk való, sőt, senkinek. Hallgattuk a zenét, beleképzeltük magunkat a lázadó szerepbe.
Az általános iskolában hetedikes vagy nyolcadikos voltam, amikor a Kékfény egyik adásában, egy fiatal csoportosulás tetteiről adtak le híreket. Ők voltak a skinhead-ek. És az az igazság, hogy többünket -a műsor szándékaival ellentétben- nem megbotránkoztatott vagy taszított ez a társaság. Beszélgettünk róluk, próbáltunk információkat szerezni róluk. Tetszett, hogy szembemennek a rendszerrel, hogy vállalják eszméiket. Múlt az idő, találkoztunk különböző csoportokkal, szereztük az infókat. Itt-ott valamelyikünk kijutott Bécsbe, vagy valamelyik külföldi rokon meglepett vagy egy baseball-, vagy egy bomber dzsekivel. Voltak rockabilly klubok, de igazából máshová is vágytunk. Voltak hétköznapok, amikor csak dumálgatni volt lehetőség, valamelyik közeli téren. A mi legszűkebb gyerekkori brancsunk, főleg belvárosiakból állt. Sokat járkáltunk a környéken, legurultak az első üveg sörök, elszívtuk az első bagókat. Bővült a társaság is, olyanokat ismertünk meg, akik szintén a mi életünket élték. Volt, hogy a Hild téren, a Deák téren, vagy épp a Vörösmarty téren múlattuk velük az időt. Elkezdtünk lejárkálni a PeCsába is, ahol a Táncőrület bulik voltak. Ahogy visszaemlékszem, elég vegyes volt a társaság akkoriban. Voltak Depeche Mode-osok, kopaszok. Bőven belefért, hogy egy psychobilly-s brancs is legyen közöttünk. Igazából nem is lehetett mindig tudni, hogy ki mit képvisel esetleg. Az öltözékben is elég nagyok voltak az átfedések. Nyomultunk együtt, jó bulik voltak, beszélgettünk. Azt hiszem, egyesével ezek a szubkultúrák nagyon kis csoportok lettek volna. Így viszont egész jó kis tömeg voltunk.
Ezek a társaságok aztán, szerintem főleg mindenféle magánéleti dolgok miatt, lassan elapadtak, átalakultak. Sokan bevonultak közben, meg az is igaz, hogy azokban az időkben másképp mentek az információk is. Emlékszem, egyik haverom elköltözött a szüleivel, és mivel csak egy otthoni telefonszámot tudtam tőlük, évekre elvesztettem vele a kapcsolatot. Tehát nem tudom pontosan, merre lettek ezek a társaságok, sokukról semmit sem tudok.
Ha ugrunk egy nagyot az időben, azt kell látnunk, hogy ezek a vegyes társaságok eltűntek. Mindenki a maga kis színterében gondolkodott. Ami összekötötte régen ezeket a brancsokat, valahogy feledésbe merült
Pár éve viszont megint változást érzek. Mintha újra megnyílt volna az átjárás az irányzatok között. Persze ez nem jellemző minden résztvevőre. A psychobilly alapvetően apolitikus szubkultúra, de ez a személyekre nem feltétlenül igaz. Ez a zene nem nemzeti vagy ideológiai töltetű, inkább egy bizarr világba menekül a hétköznapok elől. De a képviselőinek egyenként megvan a saját világnézetük, politikai beállítottságuk. Ez egy koncerten tabu, de máshol nem kell megtagadni. Sokan vannak a színtéren, akik politikailag közel állnak a skinhead-ekéhez hasonló nézetekhez. Ezt fel kell vállalni, úgy mint rég. Ahogy a skinhead-ek is sok esetben szívesen hallgatnak billy-s zenéket. Tehát vagyunk egy páran, akik nem zárkózunk el a másik irányzattól, aminek személyes okai is vannak persze, szoros barátságok is vannak közöttünk. Jó lenne látni viszont, hogy erre egyre több példa lenne, és nem hagynánk, hogy megfertőzné köreinket ez a „divatos” elhatárolódó-maszlag, ami sajnos egyre több helyen megmérgezett már kapcsolatokat. Nem titok, hogy arra is van -egy szerencsére nem túl hatékony- kísérlet, hogy kimondottan antirasszista bélyeget erőltessenek a psychobillyre, ami ellen viszont elég nagy az ellenállás. Nem azért mert az ellenkezője lenne igaz, hanem mert pont az ilyen meghatározásoktól és jellemzőktől való mentesség jegyében született a műfaj.
Volt egyébként példa arra is, hogy a kinézetem miatt skinhead-nek gondolt egy véglény az utcán. Rá is kérdezett, hogy így van-e. Meghagytam a hitében, persze bunyó lett a vége. . . de nem is ez a lényeg. A közösségbe tartozónak éreztem magam, és az kötelez, ráadásul ehhez egy jöttmentnek semmi köze. Úgyhogy azt hiszem vagy szoros a kapcsolat a színterek között, vagy két személyiséggel rendelkezem.
Szerintem ez a két irányzat ugyanazoktól, de legalább hasonló külső megvetésektől szenved a kialakulásuk kezdete óta. Ezért akár tetszik, akár nem, haverok vagyunk már a legelejétől, aminek így is kell maradnia.

Köszönöm Levente barátomnak ezt az érdekes írást. 
Ezzel egy sorozatot szeretnék elindítani, bemutatva a többi szubkultúrát és azok kapcsolatát a skinheadekkel.

Welcome party

2016.02.07. 12:30

 Pénteken megtartotta a BHH a már megszokott rendezvényét ahol elsősorban a külföldi vendégeket köszöntik, de természetesen minden érdeklődőt szívesen látnak.
 Ebben az évben bolgár, holland és francia bajtársak érkeztek nagy számban, de jöttek cseh, szlovák, szerb, horvát, skót, norvég és olasz bajtársak is.
 A rendezvény ismerkedéssel, ajándék tárgyak cseréjével és kötetlen beszélgetésekkel kezdődött, majd a hangulatot fokozandó egy bajtársunktól hallhattunk zenés műsort melyben magyar és angol nyelvű dalok is elhangzottak a külföldiek nagy örömére akik az összes nagy slágert végig énekelték az énekessel.

 Számomra a legemlékezetesebb pillanat az amikor a francia csoport megérkezett, egyen pólóban, katonás egyenes tartással, de nem feszengve, mégis erőt sugározva, 50-60 éves emberektől, férfiaktól és nőktől manapság nem nagyon látni ilyet.
 A rendezvény végig barátságos bajtársias hangulatban zajlott. A másnapi programok miatt a parti éjfél előtt véget ért.



On Friday, BHH kept their usual event,where they greeted especially the foreign guests,but of course any interested was welcome. This year Bulgarian, Dutch and French comrades arrived in great number, but there were also Czech, Slovak, Serbian, Croatian, Scottish, Norwegian and Italian comrades The event started to knowing each other better after talking a few words,changing some gifts ,then the ambiance got enhanced by our comrade,he performed also hungarian and well-known english songs, for great joy of the foreign audience,they sang all the ballads together with the singer. For me, the most memorable moment was when the in French group arrived, in uniform shirts, military sraight keeped, but not uncomfortable, emissioning power, 50-60 years old people, men and women, nowadays I do not really see that. The event all long had comradely,friendly atmosphere, For the next day's programs, the party ended before midnight

süti beállítások módosítása