A BHH által összegyűjtött több, mint 300Kg ruhával és mintegy 30Kg bébiétellel indultunk útnak Vác kárpátaljai testvérvárosa felé, Técsőre. A bérelt autó papírjai rendben, ciril betűs meghívó kéznél, útlevelek, minimális költőpénz zsebben, tehát reményeink szerint minden készenállt arra, hogy még szombat délben átadjuk Técső polgármesterének az adományokat.

Az út jó hangulatban telt, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, gyönyörködtünk a napkeltében.

Nagyjából 3 és fél óra alatt értük el a határt, a magyar ellenőrzésen pár perc alatt túljutottunk, amint átgurultunk a senki földjére láttuk, hogy a másik ellenőrzés sokkal tovább fog tartani. Amíg várakoztunk akadt egy "mindentudó" társaságunk aki ellátott mindenféle jótanáccsal és rémtörténettel, ami az első mesélésnél még aznap hajnalban történt, a következőnél már előző nap a harmadiknál már két hónapos volt a sztori. Annyi azonban kiderült a sok lódítás közben, hogy a határátkelőt jól ismeri és tisztában van az ukrán viszonyokkal.
Több, mint két óra várakozás után közelebb kerültünk az ukrán vámvizsgálathoz, ahova nagyjából tízesével engedték az autókat. Ott kiszálltunk és mentünk útlevél ellenőrzésre. A pecséteket megkaptuk, a sofőrünk előrébb állt a kocsival a vámosokhoz és visszament a határőrizethez pecsételtetni.
Innentől jöttek a gondok csőstől. A kocsiban fejenként 50Kg csomag lehet ebből legfeljebb 2Kg lehet élelmiszer, kétszer 1Kg-os csomagban. Nálunk szemmel láthatóan több volt. Átadtuk a cirilbetűs levelet melyet Técsőről kaptunk, erről kiderült, hogy az adományról szó sincs benne, csak egy megbeszélésre invitáltak minket. A magyarul jól beszélő egyébként magyar, de ukrán állampolgár vámosnő közölte, hogy visszafordít minket, így nem engedhet át minket, az adomány átviteléhez szükséges mindkét fél részéről adomány levél. 
Amíg várakoztunk jött a második csapás, a határőrizetnél mi ketten utasok a gyalogos oldalon pecsételtettünk, ezért fejenként 30.000Ft-ra büntetnek, míg a sofőrünket 20.000Ft-ra amiért nem figyelmeztetett minket. A harmadik csapás az volt, hogy hétvégén nincs ügyintézés, ezért a pénzt nem tudjuk befizetni, csak hétfőn, addig a vendégszeretetüket élvezzük a helyi zárkában.
Egyébként a jelzések ki voltak téve, hogy melyik pecsételő helynél kinek hova kell menni, de csak az ukrán oldal felöl. Ott láttuk csak, hogy a kocsival is rossz sávban jöttünk át.
 Szerencsénkre a vámos nő tekintélye erősebb volt, és ő egyből (több, mint egy óra várakozás után), visszafordított minket a magyar határ felé. Az ukrán oldalon ezután már nem volt gond, kiállítottak egy jegyzőkönyvet arról, hogy a megengedettnél több árúval akartunk bemenni Ukrajnába ezért visszafelé már gond nélkül eljutottunk a magyar határig. 
A magyar határnál egy szép arcú rendőrlány ellenőrizte az íratainkat (természetesen itt is rossz sávba álltunk, de itt nem problémáztak rajta), majd tovább engedett a vámhoz.
Amíg a vám ellenőrzésre vártunk a vámosok egy karcsú kreol lányt tartóztattak fel aki nem akarta magát a ruházat átvizsgálásnak alávatni. Végül győzött a vámosaink tekintélye és a ruhái alol előkerült 81 doboz cigaretta. Ebből a jegyzőkönyv felvétele után kettőt visszaadtak neki, amit törvényesen áthozhatott.
A vámos átvizsgálta a kocsinkat, megérdeklődte honnan van vodkánk, ha nem is jártunk odaát.
Elmondtuk, hogy a "Tax free shop"-ban vásároltuk, jóval a megengedett mennyiség alatt. Ezután jó utat kívánt és mi indultunk búskomor arccal hazafelé.

A határtól nem messze Vásárosnaményben megálltunk telefonálni, hogy hogyan tovább. Felvetődött a fóti gyermekváros, de a ruhák nagy része felnőtt méretű, a Katolikus karitasznak nem kellett, ők egy Vásárosnaményi címet adtak ahol azokat a segélyszállítmányokat, adományokat gyűjtik amelyeket nem engedtek át a határon (úgy tűnik ilyen gyakran előfordul). 
Végül úgy döntöttünk, hogy visszavisszük amíg eldől mi lesz vele, mi szívünk szerint Erdélybe vinnénk valamikor tavasszal, de majd később eldől, mi lesz vele, hiszen sok helyen szükség lehet rá.
Hazafelé megálltunk Nyíregyházán vacsorázni egy "gyorsétkezdében". Amikor bementünk nem volt túl szimpatikus a hely, de éhesek voltunk és nem is nagyon láttunk mást útközben.
Megrendeltük a vacsoránkat, csendben, lehangoltan eszegettünk, amikor egy fiatalokból álló társaság jött be, hangosan köszöntek és jó étvágyat kívántak, majd leültek és ők is ettek, ittak valamit. Ez számunkra annyira szokatlan volt, hogy egy kicsit feldobta az amúgy pocsék hangulatunkat. Egyébként a később érkezők is ugyanígy jöttek be, köszöntek és jó étvágyat kívántak.
Hazafelé az út eseménytelenül telt, fáradtak voltunk, azért még a naplementében gyönyörködtünk egy kicsit.

Az elmúlt év legjobb szövege Dagadt Árpitól származik, mely hozzám egy Angyal közvetítésével jutott el.
"Este elmegyünk Last Resort koncertre, bulizunk egyet a végén elénekeljük hogy 'Nem kapok munkát' és utána sietünk haza, hogy másnap kipihenten tudjunk menni dolgozni"

Örs Skins

2016 áprilisától, mint baráti társaság elkezdtünk az Örs Vezér terére kijárni, „miért ne” alapon, hisz mindenkinek útba esett. Megbeszéltük, hogy minden pénteken találkozunk a HÉV peronján. Ahogy múltak a hetek észrevettük, hogy az Örsön nem kis munkánk van. Kezdve a punkok szemetelésétől a kötekedő cigányokon át, a játszótéren drogozó és dajdajozó fiatalokig. Rájöttünk, hogy rendet kell tennünk, ha az Örsön nyugalmat akarunk.

2016. május 22-én alakultunk szervezetté. Beszéltünk arról, hogy kell egy egységes megjelenés; név, jelkép, mint más szervezeteknél. Így alakult meg az Örs Skins 7 fővel. Nevét az Örs Vezér teréről kapta. Elsősorban egy önkéntes rendvédelmi szervezet vagyunk, amely a fehér embereket védelmezi a különböző atrocitásokkal szemben, s Budapest egyik legforgalmasabb terét próbálja biztonságosabbá tenni.

Céljaink:
⦁ Budapest többi kerületében is létrehozni a légiókat, kerületenként egyet-egyet, a kerületek számozásával és önálló jelképpel.
⦁ Példát szeretnénk mutatni. A Skinheadnek az utcán van a helye! Személyes jelenlétre alapozó tevékeny szerveződésekre van szükség, nem csak a számítógép előtt, a közösségi oldalakon és fórumokon kell osztani az észt! Sajnos manapság a virtuális világot részesítik előnyben a fiatalok. Ezen változtatni kell! Viszont csak olyan igényes embereket fogadunk be, akik nem csak inni járnak ki, hanem sportolnak, tanulnak, dolgoznak, van fogalmuk az NS mentalitásról, és úgy is élnek.
⦁ Igyekszünk közösségi életet élni. Közös kirándulásokat, katonasír gondozásokat, megemlékezéseket tervezünk.

⦁ A 2017-es Becsület Napján saját molinóval és zászlóval emelnénk az esemény színvonalát.
⦁ Közös edzésekkel szeretnénk a csapatszellemet és a fizikai állóképsségünket magasabb szintre emelni, hisz az erkölcsi tartás és a szellemi felkészültség mellet ezek sem törpülhetnek el.
A hónapok során többen megkerestek minket, hogy csatlakoznának hozzánk. Pl. a „nyugatis” brigádból is jelentkeztek, de őket elutasítottuk a hozzáállásuk és mentalitásuk miatt. Ez nem arról szól, hogy kijövünk, iszunk, füvezünk és keménykedünk! Nem csak az ivászat és a koncertre járás a célunk, viszont annak is megvan a maga helye és ideje, amikor jól érezzük magunkat. Jöttek olyan emberek is, akik úgyszintén egy budapesti nemzetiszocialista hálózatban gondolkodnak.
Vannak olyan tagjaink, akik a Blood & Honour Hungáriával és a Magyarnak Maradni Mozgalommal is kapcsolatban állnak, de rokonszenvezünk a Skins4skinS, a Hammerskins és a Hungária Skins tevékenységével is.

Ha van olyan nemzetiszocialista beállítottságú ember, aki úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni, alkalmasnak érzi magát a feladatra, megfelel a követelményeknek, akkor szívesen várjuk a jelentkezését.
Elvárások a jelentkezővel szemben:
⦁ Nemzetiszocialista eszmei beállítottság és életmód – Erkölcs, Tudás és Erő;
⦁ Legalább 15 éves életkor;
⦁ Igényes, ápolt kinézet;
⦁ Az italozó életmód és a drogfogyasztás elutasítása;
⦁ Tanuljon, vagy dolgozzon;
⦁ Fehér árja származás;
⦁ Az Örs Vezér tere legyen számára könnyen és gyorsan megközelíthető;
⦁ Kitartó, aktív részvétel.

Elérhetőségeink:

Ha nem is túl gyakran, de azért évi 3-4 alkalommal kirándulunk a gyerekeimmel. Ezek nem igazán azok a jól megtervezett túrák, többnyire csak egy cél van eltervezve a többi az útközben dől el.
A legutóbbi cél a Prédikálószéken egy héttel korábban átadott kilátó volt. Az első terv vonattal a Nyugatiból a Dömösi átkelés megállóba onnan révvel Dömösre, sajnos ez nem jött össze, ilyenkor már nem jár a rév, maradt a kerülő út, Budapest-Esztergom-Dömös útvonal busszal.

 (Remete barlangok Nagymaros és Zebegény között)

Dömösről a Malom patak mellett indultunk el és a Szentfa kápolnáig aszfalton tettük meg az út első szakaszát.
Útközben megálltunk és vettünk az egyik háznál aszalt szilvás forralt bort, ízre nem volt rossz, de még langyosnak is alig volt mondható, nem hogy forrónak, pedig jól esett volna egy kis meleg indulás előtt.
Az időjárással szerencsénk volt, végig napos időnk volt, bár azért a magasabb részeken érezhető volt, hogy -"winter is coming" - közeleg a tél.
Még az út első szakaszán összefutottunk Révész Máriusszal akit az első Korszakváltó kerékpártúráról "ismertem", ő is a családjával kirándult, hozzánk hasonlóan nem terveztek előre ők a Rám szakadék és az új kilátó közül később a kilátót választották, út közben még párszor elkerültük egymást.
A Szentfa kápolnánál meredeken felfelé visz az út, innen a piros háromszög jelzésen haladva lehet eljutni a kilátóig.

(Útban a Vadálló kövekhez)
A Pilisben szinte minden Attiláról, Árpádról és a két korszakról van elnevezve, így aztán van fél tucat Attila szikla, melyek közül egyet érintettünk útközben a Vadálló köveknél, de láttuk Attila süvegét is.
A táj gyönyörű őszi színekben pompázott, mivel fagy még nem volt a lombok mindenhol sárgán, barnán, vörösen vírítottak.
A Vadálló kövek élőben sokkal szebbek, mint képeken, leírhatatlanul gyönyörűek, impozánsak. 
Az új kilátóra nem vesztegetnék túl sok szót, nagy, sok ember fér el egyszerre rajta, most még szép képekkel, történelmi jelenetekkel van díszítve. Ami viszont ámulatba ejtő az a táj ami a kilátóból elénk tárul.

Nagyjából negyedórát kellett sorba állnom a legfelső szinten, hogy pár képet készíthessek. Azt hiszem ez sok mindent elárul a kilátó népszerűségéről.
Az eredeti terv szerint innen visszafordultunk volna a felfelé vezető úton, de a nagyobbik fiam közölte, Ő nem akar lefelé csuszkálni, ebben egyébként utólag igaza volt.
Két másik út közül a Dobogókő felé vezető utat választottuk, ami nagyjából hét kilóméteres, ebből rögtön az elején 4Km enyhe lejtő, majd Király kúttól kezdet ismét meredeken felfelé ívelni az útunk.


Mire felértünk Dobogókőre kiderült, hogy nem vagyunk igazán fittek, valószínűleg többet kellene túráznunk, mert valamennyien elfáradtunk. Természetesen az élmények, a táj mindenért kárpótolt.

Közeleg az évvége ilyenkor (vagy kicsit később) az ember visszatekint az elmúlt évre. A blog idén látogatók és bejegyzések szempontjából rekordot döntött. A halál hírek, a halottakról megemlékező bejegyzések olvasottsága volt a legnagyobb. A koncert beszámolók az összes bejegyzéshez viszonyítva átlagos látogatottságot értek el, ami a hazai koncertek esetében a 100 olvasót, míg a külföldi, illetve nemzetközi beszámolók esetében átlagosan 250-300 olvasót jelent A rendezvény, illetve megemlékezés beszámolók sajnálatos módon nem számíthatnak nagy érdeklődésre, ahogy maguk a rendezvények, megemlékezések sem. Idén először megugrott a korábbi bejegyzések iránti érdeklődés is, úgy tűnik mindig van olyan aki csak most fedezi fel a blogot. A skinhead témájú bejegyzések iránt szintén alacsony az érdeklődés, a B&H története vagy az Ian Stuart Donaldson interjú meglepően alacsony olvasottságot ért el, de más skinhead témájú bejegyzések iránt is kicsi az érdeklődés. Meglepően kevés a hozzászólás, évente átlagosan 2-3 témát érintő hozzászólás van a bejegyzések alatt, talán az első két évben volt kicsit magasabb.
 A jövőre nézve nem tervezek nagy változásokat a bloggal kapcsolatban, talán egy-két túra leírással bővül majd a repertoár és remélhetőleg Krisztitől több koncert beszámolót közölhetek valamint Sünitől is kapok még jónéhány közlésre méltó bejegyzést történelmi és politikai témában egyaránt.
Jó olvasást mindenkinek.