1987-ben a White Noise Club alatti skinhead mozgalom a 'Rock Against Communism' zenei forradalmának az élvonalában volt.Olyan együttesek, mint a Skrewdriver, Brutal Attack, Skullhead, a No Remorse és további számos banda lépett fel akár ezer fős tömegek előtt is Nagy-Britanniában heti szinten.Ez egy földalatti mozgalom volt bármiféle reklám nélkül, a tömegek szájról szájra adták a hírt egymásnak. A Brit skinhead mozgalom pénzelte a jobboldali ellenállásokat szerte Európában, de keveset kaptak vissza cserébe.
A Skrewdriver, Ian Stuart vezetésével először 1985-ben adta elő a Blood and Honour című dalt, amely azoknak az embereknek a himnuszává vált, akik elég előrelátóak voltak, ahhoz,hogy lássák a szakadékot amellyel a népünk, kultúránk és a jövőnk szembe fog nézni,ha továbbra is az eddigi úton járunk.
A londoni skinheadek, akik a Skrewdrivert követték elkezdték magukat Blood and Honour skinek néven emlegetni,és vezető szerepet töltöttek be minden skinhead találkozón a főváros környékén.Last Resort, Észak, Kelet, Dél és a Nyugat Londoni Skinheadek mind elhagyták a nevüket, hogy a legenda alatt egyesüljenek, ami Blood and Honour néven kezdett alakulni.
Kijózanulva a megdönthetetlen bizonyítékból, miszerint a White Nosie Club-ot vezető emberek csupán önreklámozó haszonhajhászók, akiket egyáltalán nem érdekelnek a skinheadek, a zenéik és az elvek, amiket képviselnek, továbbá az ezernyi és ezernyi font, amely keletkezett és amelyből semmi nem került vissza a skinhead mozgalomhoz,Ian Stuart összehívott egy találkozót. Jelen volt londoni mozgalom összes nagyágyúja, mint a Skrewdriver, a Brutal Attack, Sudden Impact, a Squadron és a British Movement zenekarai, akiknek semmi közük nem volt a korrupt White Noise Clubhoz -mint a No Remorse-nak és a The Ovaltinees-nek-, politikai pártok képviselői -akik minden egyéb esetben elhatárolódtak volna egymástól- mind megegyeztek , hogy egy új konföderációt támogassanak, egy csoportot, amelyet azok az emberek vezetnek, akiket a csoport képvisel, és amely semmi egyéb csoporthoz és mozgalomhoz nem tartozik, csupán azért él és létezik, hogy bárhogyan és bárkit támogasson, aki harcolna a népünkért, legyenek akár jobboldali rasszisták, patrióták, a nacionalistáktól a nemzeti szocialista szabadságharcosokig. Egy konföderáció, amely támogat minden becsületes aktivistát és tevékenységeiket, semmilyen elvárással cserébe, és valóban semmire sincs szüksége, mivel önfenntartó lenne minden lehetséges módon. A jobboldali mozgalom független hangja.
A Blood and Honour megszületett, egy mozgalom, amely a zenei forradalom körül épült fel, melynek semmilyen pártérdek nem akadályozta a harcát.
1987 júliusában, a ma már világhírű Blood and Honour magazin első példánya megjelent a Blood & Honour
'The Independent Voice of Rock Against Communism, When the Storm Breaks!' cím alatt.
Ezekből a szerény kezdetekből nőtte ki magát a mára már a skinhead folklór része a Blood and Honour.
Egy mozgalom, amely csupán a skinhead mozgalom és az Oi! zene körül épült fel, eltérő szubkultúrák és zenei stílusok gyülekezőpontjává vált, hogy az embereink egy zászló alatt küzdhessenek, ide tartozott többek közt a Rockabilly, a Hatecore, a White Rock és a Hazafias Balladák, hogy csak néhányat említsünk. A hivatalos magazin, most már a tizenkilencedik évében, három havonta megjelenik a folyamatos állami nyomás ellenére is, és minden lapszámmal növekszik, illetve néhány alapító még mindig tevékeny szerepet játszik az újság életében. Néhányan az alapító együttesek közül, mint a Brutal Attack még mindig viszik a zászlót és havi szinten koncerteket adnak és találkozókat tartanak. Hazafias koncertek, mint a Violent Storm emlékmenet, a Szent György nap áprilisban, Ian Stuart emlékkoncert szeptemberben és a Fehér Karácsony decemberben határok nélküli nemzetközi fesztiválokká alakultak, amelyek túlmutatnak a nemzetiségeken, a teljes fehér világból százával érkező látogatókkal, akik mind hozzájárulnak a hazafias harcunkhoz és a dicsőséges ügyünkhöz. Az együttesek minősége, száma és professzionalizmusa szintén nőtt. Együtteseink és zenéink, a szerény Brit-partok közti kezdetekből, egy világméretű zenei mozgalommá, életérzéssé váltak, reményt adva, támogatva és reklámozva a jó harcot.
Blood and Honour, az eredeti laza konföderáció egy szoros szervezetté alakult harminc divízióval, és kisebb csoportokkal, amelyek osztály státuszt kaptak, és melyek mind politikailag aktívak a saját preferenciájuk szerint. Sem a divízió, sem az osztály státuszt nem könnyű kiérdemelni, meg kell dolgozni érte, nem megvehető. A felső vezetés, mely zenekar tagokból, aktivistákból és politikusokból áll határozza meg a kijelölt irányvonalat, amerre a Blood and Honour halad. Hazafias koncert szervező, rendező, propaganda és internetes egységek végzik a mindennapi műveleteit a mozgalomnak. A Nagy-Britanniában elért sikerekkel és a világméretű tömeges támogatásokkal elkezdtek létrejönni a Blood and Honour nemzetközi divíziói, először Ausztráliában, majd a többi fehér Közösségi országban, szépen lassan lefedve a világ mind a négy sarkát, mind a helyi viszonyoknak és törvényeknek megfelelve, úgy, ahogy jónak látják közösségünk gyarapítását.
Sajnálatosan az alapítónk és vezetőnk Ian Stuart eltávozott közülünk 1993-ban. De öröksége itt maradt és virágzik, az álom egy mozgalomról, amelyet skinheadek csinálnak skinheadeknek, egy zenei arcvonal mögött megmaradva, egy a hasonlóan gondolkodó emberek konföderációjának egyre csak erősödve. Egy mozgalom, amely alternatívát kínál az embereknek a drogtól fertőzött, buzi támogató és fajkeveredést támogató színtér mellett, amit fanatikusan ránk erőltetnek a mai hatalmon lévők, és reményt ad ezreknek világszerte.
In 1987, the skinhead movement under the White Noise Club was at the forefront of the musical revolution called 'Rock Against Communism'. Bands like Skrewdriver, Brutal Attack, Skullhead, and No Remorse and many more played weekly up and down Great Britain to crowds of up to a thousand. It was underground with no advertising and crowds attending through word of mouth. The skinhead scene in Great Britain was financing the right wing resistance movement in the whole of Europe and receiving very little in return.
Skrewdriver, led by Ian Stuart first performed the song Blood and Honour in 1985 and it was a song that would become an anthem then flagship for generations of people to come who were far sighted enough to see the abyss our people, culture and future faced if we continued on the road we were taking.
London skinheads who followed Skrewdriver began adopting the name Blood and Honour skins, and ruled the roost in all skinhead meeting points around the capital. Last Resort, North, East, South, and West London Skins all began dropping their respective names to come under the legend that was forming as Blood and Honour!
Disillusioned by mounting proof that the people controlling the White Noise Club were nothing but self promoting profiteers who cared nothing for the skinheads or music scene it represented, and the fact thousands upon thousands of pounds were being made and nothing was being put back to enhance the scene, Ian Stuart called a meeting. Those present were all the 'top faces' of the London scene, bands Skrewdriver, Brutal Attack, Sudden Impact, Squadron and British Movement bands who would have nothing to do with the corrupt White Noise Club, like No Remorse and The Ovaltinees, with representatives from political parties who would normally distance themselves from each other, all met, and agreed to support a new confederacy, a group run by the people it represented, aligned to no single group or movement but that just existed to support anyone, in any way it could, who fought for our people, whether they be right wing racists, patriots, Nationalists to National Socialist freedom fighters. A confederation that supported all good honourable activists and activities, and expected nothing in return, and indeed needed nothing, as it would be self-supporting in every way. The independent voice, of the right wing resistance movement.
Blood and Honour! was born, a movement built around musical revolution, with no party barriers to hinder the fight!
In July 1987, the first issue of the now world famous Blood and Honour magazine was released, under the banner of Blood & Honour 'The Independent Voice of Rock Against Communism, When the Storm Breaks!' and break it did.
From these humble beginnings now part of skinhead folklore, Blood and Honour has evolved beyond recognition. From a movement based solely around the skinhead scene and Oi! music, different 'cults' and musical styles have all rallied under the banner in the struggle of our people, Rockabilly, Hatecore, White Rock and Nationalist ballads are but a few. The Official magazine, now in its nineteenth year, despite continual and massive State pressure, runs every three months and is still growing at every print, some of the original contributors still playing a major part.
Many of the founding bands like Brutal Attack, still fly the flag and concerts, meetings and socials are held monthly. National concerts like the Violent Storm Memorial in March, St George's Day in April, Ian Stuart Memorial in September and White Christmas in December have become international festivals beyond frontiers and national boundaries with hundreds attending from all around the white world, all adding to our domestic might and fight for our glorious cause. The quality, number and professionalism of the bands have also grown. Our bands and music, from its humble beginnings within the shores of Great Britain have spawned a global music scene and way of life, a movement giving hope, financing and advertising the good fight.
From the original loose confederation Blood and Honour has evolved into a tight organisation, active groups of thirty plus becoming Divisions, smaller groups being given sectional status, all politically active and aligned to the party or movement of their choice, neither Divisional or Section status is awarded lightly, it has to be earnt not bought.
A High Command made up of band members, activists and political parties dictate the direction Blood and Honour takes. National gig organiser, Security, Propaganda and Internet units cover every aspect of the day to day running of our movement. With the success of Blood and Honour within Great Britain, and the massive amount of support globally, international divisions of Blood and Honour began, from the first in Australia and other white Commonwealth countries, the movement has grown to cover countries in all four corners of the globe, all working under their own respective countries laws in what way they see fit, to further our mutual aims.
Sadly our founder and leader Ian Stuart Donaldson was taken from us in 1993. But his legacy has remained and flourished, his dream of a movement run by and for skinheads, behind a musical front remains, and has grown into a confederation of like minded people, stronger than ever. A movement, offering people an alternative lifestyle to the drug infested, pro homosexual, race mixing scene fanatically pushed by today's powers to be, is giving hope to thousands around the world.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek