Czimmer János barátom beszámolója az élményeikről:

A lengyel „Magyar Sziget!” Az Orle Gniazdo az évente megrendezésre kerülő, több napos, zenei fesztivál. Ide hívták meg az idén zenekarunkat az Egészséges Fejbőrt, egyetlen magyar zenekarként, a lengyel szervezők. A harmad ízben életre hívott rendezvény büszkén vallja, hogy a Magyar Sziget „gyermekeként” született meg. A rendezők csillogó szemmel mesélték milyen hatást gyakorolt rájuk a Csattogó völgy ölén megbúvó Magyar Sziget fesztivál! Szerényen megjegyezték „még mi nem tartunk ott.” Bizton kijelenthetjük, nagyon jó úton haladnak lengyel barátaink, ez világosan kiderült. A hangulat, a szervezés, a technika, a közönség és a környezet mind ezt bizonyítják. Jó érzés volt látni, hogy a számunkra is meghatározó Magyar Sziget, ahol a kezdetektől minden évben játszottunk, ilyen hatást képes gyakorolni. Arról nem is beszélve, hogy a sors úgy hozta, hogy itt a lengyel fesztiválon is játszhatunk képviselve hazánkat, Magyarországot!

A műsor kiírás szerint itt az idő, indulás a sátorba mi következünk! Profin, olajozottan folyik az átállás technikai munkálatai. A megszólalás, keverés kitűnő! Bár az út hosszú volt, de fáradságot nem érezve nyomtuk le a műsort. Egy barátunk Molnár Feri segített a szervezésben és a tolmácsolásban. A koncert alatt egy-egy számot felkonferált. Ezúton is köszönjük neki a segítséget! Meglepetésünkre a számok nem voltak ismeretlenek a lengyel hallgatóság számára. A két nép legendás barátságát minden lehető alkalommal tudatták velünk.

Helyenként magyar bekiabálásokat is lehetett hallani érezhető külföldi akcentussal. Mi is készültünk meglepetéssel a házigazdánk tiszteletére. Egy kedvelt lengyel katonadalt megcsináltunk, amit Zorán lengyelül és magyarul felváltva énekelt. A hatás nem maradt el! Úgy érezzük sikerült méltón helytállnunk, öregbítve a magyar nemzeti, zenei oldal hírnevét. Érdekes volt látni ahogy a buli után csehek, szlovákok is odajöttek gratulálni és vásárolták a zenekari pólókat, zenéket. A rendezők is gratuláltak, mi szintén a rendezvény színvonalához és megköszöntük a meghívást. Azután a szokásos iszogatásos, beszélgetést következett. Feri segítségével az egykori magyar szigeti események helyenként, szaftos történeteire voltak kíváncsiak a helyiek. Jókat derültek. Majd megnéztük az Obled lengyel zenekar koncertjét. Nagyok voltak. A szintén szokásos esemény -soraink rendezése - után (józanodás) eltettük magunkat másnapra. Hazafelé megnéztük Krakkó - az egykori főváros - gyönyörű főterét.

A gettó megtekintését kihagytuk a programból vettünk viszont fagyit meg alkoholt! A középkori sisakot nem vette meg a Zorán végül, mert nem volt szemüveg kompatibilis. Ámultunk, bámultunk! De ugyan ezt csináltuk hazafelé az „rövid időre kölcsönadott” Kárpátok hegyvonulatait látva. Egyszerre fogalmazódott meg bennünk a kérdés, hogy mikor ébred már fel minden magyar, hogy mit vettek el tőlünk? Miért is történt ez? Jól van ez így? Van e egyáltalán MAGYAR aki ezen még rágódik és nem egyértelmű a válasz? Látva honfitársaink egy részét még sok a tennivaló! Feltöltődve, hitünkben megerősödve, kellemesen elfáradva érkeztünk haza! Köszönjük, hogy ott lehettünk és átélhettük az élményt!