Mit tegyél, ha találsz egy sérült madarat?

 Igazából nem tudom mi a teendő, én elkövettem azt a hibát, hogy lefényképeztem a madarat és a helyszínt is, hogy értesíthessem a madármentőket.
 Hazaértem az első volt, hogy megpróbáltam a facebookon segítséget kérni. Munkanélküli vagyok huzamosabb ideje, a telefonomon nincs pénz, gyakorlatilag telefonom is csak azért van, hogy az esetleges munkáltatók el tudjanak érni.
 Elsőként egy madárfotós csoportban próbáltam segítséget kérni, itt ellátak jótanácsokkal, hogy mit kellett volna tennem, amire természetesen egy kerékpártúrán semmi lehetőségem nem volt. Végül adtak egy másik csoport címet ahol himlős cinegéket mentenek. Itt ismét jótanácsok jöttek, majd végül sikerült egy madármentőhöz eljutnom aki az ország másik felében él, tőle ismét telefonszámokat kaptam és további jótanácsokat. Ekkorra már meguntam a magyarázkodást, amit ő is olvashatott a képeim alatt.
 Elkönyveltem, hogy majd lesz valami az egerészölyvvel, én már nem tudok segíteni rajta, sajnálom szegényt, de ez a természet rendje.
 Azt hittem ezzel vége is lesz a dolognak, de másnap dél körül elkezdtek felébredni az emberek és a segítség kérő képeim alatt elkezdtek szaporodni a bejegyzések, hogy mekkora állat vagyok, hogy ott hagytam, nem segítettem neki, egy rohadt gyilkos vagyok.... nem győztem törölni a képeket és tiltani az embereket.

 Én szeretem a természetet, az összes hobbim - túrázás, hegyikerékpározás, természetfotózás - és néha a munkám is odaköt. A mostani eset megerősített abban, hogy nem szabad beavatkoznunk a természet dolgába a saját érdekünkben. Ha megpróbálok személyesen segíteni, a hozzá nem értésemmel több kárt okozhatok, mint hasznot nem beszélve arról, hogy egy ilyen ragadozómadár bennem is kárt tehet. Ha hazaviszem és útközben magához tér, mert "csak,, áramütés érte egy esetleges rendőri intézkedésnél magyarázkodhatok mit keres nálam egy ilyen madár.
 Ez volt az utposó eset, hogy megpróbáltam segíteni.

 Pocsék, rossz hangulatú, szeles, borús nap volt. Az embernek nem volt kedve semmihez. Ráadásul sokadika volt, pénztől sem dagadt az erszény. Jeleztem is, hogy nem leszek ott a koncerten.
  
 Aztán este csak útra keltünk öcsémmel. Gondoltuk, hogy nem lesznek sokan, hiszen a fővárosban és vidéken is több koncert volt ezen a napon, a Tar had a Stingersben játszott két másik skinhead zenekarral és két nemzeti rock buli is volt a fővárosban az Ismerős Arcok és Mazuláék csapata is külön-külön.

 Azért este 10-re csak összejött 40-50 ember, biztosítva egy igazi családias hangulatú koncertet és várva, hogy felcsendüljön az Oi!, mint minden egyes koncerten immár több, mint 30 éve.

Aki ott volt annak nem is kellett csalódnia, sorra csendültek fel a legnagyobb slágerek, együtt éneklős nóták és a számok közt Zala poénjai, történetei a dalok születéséről.

Egy vidám, jó hangulatú estét szereztek a srácok a közönségnek, aki nem hiszi nézze meg ezt a kis videót: