Hát Mi, nagykőrösiek elég furcsa emberek vagyunk. Ha egy magyar ember elmegy a világ bármely pontjára, az biztos, hogy ott egy másik magyarral találkozik, na így vagyunk mi ezzel nagykőrösiek is, akár hova megyünk, ott biztos, hogy összefutunk egy másik földinkkel. 
Van egy másik furcsaságunk is, más nyomorúságára vagyunk a legbüszkébbek. Az egyik legnagyobb büszkeségünk Arany János, aki 9 évig élt a városunkban száműzetésben.
9 évig tanított a városunkban, ezt a kilenc évet ő száműzetésként élte meg, amit a szabadságharc melletti kiállásáért és Petőfivel való barátságáért kellett elviselnie.
9 évig tanított a helyi gimnáziumban amire oly büszkék vagyunk, hogy szinte mindent róla neveztünk el: általános iskolát, gimnáziumot, művelődési házat, filmszínházat, olvasókört, utcát (főutca már nem jutott neki), múzeumot stb.
Mivel versei nem nagyon jelenhettek meg a tanítás mellett kényszerűségből sírverseket írt és ebből egészítette ki tanári fizetését, amire mi szintén büszkék vagyunk.