Lejárt a régi bankkártyám, megkaptam az újat, a mai világhálóval átszőtt világunkban  kártyát csak telefonon lehet érvényesíteni. Ahhoz hogy mindezt megtegyem fel kell töltenem a telefonkártyám, ezzel semmi gond, tudom hogyan kell, csak a pénzemhez a bankkártyán keresztül férek hozzá amit ugye érvényesíteni kell telefonon.

Az egyik ismert régebbi közösségi oldalon több mint 300 "ismerősöm" van. A napokban elgondolkoztam rajta, ezek közül valójában mennyien ismernek? Van köztük pár rokonom akikkel gyerekkorom óta nem találkoztam legfeljebb 1-1 temetésen, van néhány munkatársam akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt dolgoztam, van néhány ex-barátnő, a gyerekeim és néhány tucat volt osztálytársam. Nagyjából ők azok akik valamilyen szinten "ismernek". A többiek haverok akikkel legfeljebb koncerten találkoztam és jól berúgtunk párszor, néhány bajtárs akikkel nem csak koncerten, hanem túrán, táborokban megemlékezéseken is találkoztam, de van olyan is akivel egyszer találkoztam 20 éve egy koncerten ahol kellőképpen leittasodtunk. Van néhány bringás akikkel 1-1 versenyen, maratonon vagy túrán találkoztam és el sem tudnák képzelni, hogy 10 éve még dohányoztam vagy ittam. Az utóbbiak közt csak elvétve akad egy-két olyan aki a hétköznapokon is látott, ne adj isten járt is nálam vagy én nála, tehát olyan aki valóban ismerne legalább egy kicsit.